Mitől függ, hogy a gyerekben meg van e az belső kényszer a tanulásra? ( Lent )

Mikor kicsi voltam én is ilyen voltam. Aztán úgy harmadiktól úgy megutáltam az iskolát, hogy már nem voltam ennyire érdeklődő.

Nem genetika, a sz..r magyar oktatás öli meg a kölykökben a tudásvágyat.

Pedig hogy szerettem a buszsofőrt zaklatni a busz mechanikájával kapcsolatban....

Akikkrl mindig leül a szülő ill lelkiismeretesen rágják át magukat mindenen, annak a gyermeknek megnyílik a tanulás világa. Szívesen is veszi, erfrkli is es szorgalma kitartása lesz.

Mert a gyermek legesleges legelsősorban a szüleinek hisz.ha valami anya szerint fontos, akkor szerinte is fontos.

*akikkel mindig leül a szülő

Szivesem veszi érdekli is ezáltal

Szerintem is alapvetően minden gyerek érdeklődik a világ minden dolga iránt, és ha a kérdéseikre a szülőktől nem az a válasz, hogy „üljél rendesen”, akkor igen sok mindent megtanulnak maguktól, és egyre több, újabb kérdésük lesz, ahogy felismerik, mennyi mindent nem is tudnak még.

Persze az érdeklődési kört nyilván befolyásolhatják a „külső” körülmények, miben van sikerélménye, vagy épp a szülei mivel foglalkoznak vagy mi érdekli őket jobban.

Azzal is egyetértek, hogy alsó tagozaton sok gyerekből szépen kiölik a tanulásvágyat – egyszerűen megutáltatja az iskola velük, és ez elkeserítő.

Amiben még hiszek ebben a témában, az a mese. Sokat szokták idézni Einsteintől azt, hogy: „Ha azt szeretnéd, hogy a gyereked okos legyen, mondj neki mesét. Ha azt szeretnéd, hogy még okosabb legyen, akkor mondj neki még több mesét”. Szerintem a mesélés nagyon fontos és jó dolog, a közös élményen túl a „hasznos” oldalát nézve a nyelvi intelligencia mellett „fejleszti” a logikát is.

Magánvélemény: számomra csodálatos, milyen jó dolgokat lát meg az ember szülőként, amikre a gyereke hívja el a figyelmét. Rengeteg új dolgot tanultam, mióta gyerekem van, mert szuper kérdései vannak, amikre gyakran nem is tudom a választ – vagy csak azt hiszem, hogy tudom, de ugye, ha az ember nem tud valamit egy gyerek szintjén elmagyarázni, akkor azt a dolgot valójában nem érti. :) Szóval szerintem a szülők is rengeteget tanulhatnak a gyerekek által, és az is jó hatással lehet a gyerekekre, ha látják, bár a szüleik sem tudnak mindent, nem restellnek utánanézni – kvázi mintát mutatva a tanulásra, az élményszerű tanulásra (nem a magolásra, amit az iskola megkövetel).

* megvan-e a belső kényszer

* Azért kérdem, mert sikerült megismerkednem egy nagyon intelligensnek tűnő...

* űrutazás(?)

Alapvetően a gyerek állapota a kívűncsiság. HOgyha ezt letörik a felnőttek, pl. nem válaszolnak igazán a kérdéseire, nem élvezik a közös kutakodást a könyvtárban, interneten, sokszor leoltják, hogy ne kérdezzél kisfiam hülyeségkete, vagy a tanító néni megutáltatja vele a tanulást, akkor ki lehet nevelni a kíváncsiságot belőle és tévé előtt ülő zombit lehet belőle csinálni.

NAgycsoportos szülői értekezleten mondta asszem a gyógypedagógus vagy pszichológus: ne legyenek illúzióink, a gyerek nem a szülőknek tanul, nem is a jövőbeli jó megélhetés reményében, vagy hogy ne kelljen utcaseprőként dolgoznia (nem nekem tanulsz, magadnak tanulsz :)), hanem a tanító néninek. A tanító néninek való megfelelés az, ami hajtja őt, az ő elismerésére vágyik, az lebeg a szeme előtt, amikor elkészíti a szorgalmi feladatot.

Az még nagyon távoli, felfoghatatlan messzeség egy kicsi gyereknek, hogy milyen szakmát szerez majd felnőtt korára. Ezzel nem lehet motiválni. Ösztönző csalái közeggel, versenyszellemmel, dicsérettel, az ismeretszerzés közöm örömével, jó tanítóválasztással, ilyenekkel lehet.