Mi lehetett ez a heves reakció a barátnőm részéről?

Még ezer éve, egyetemen barátkoztunk össze, aztán az élet szétsodort minket. a kapcsolatot évekig neten, telefonon tartottuk. Neki 4 gyereke van, nekem egy. Őszintén csodálom a 4 gyerek miatt, mert néha én egytől is elfáradok, négybe bele se merek gondolni.

Nemrég végre valahára sikerült kettesben találkozni és beülni valahová. Beszélgettünk a gyerekekről is. Néhány - szerintem nem is lényeges - dologban eltérnek a szokásaink a gyereknevelésben, de ez még vita alapját se képezte.

Egy konkrét sztori kapcsán felmerült, hogy a 2 évesem még cumizik néha, főleg éjjel. Nagyszülők zrikálnak, hogy ne cumizzon, én meg úgy vagyok vele, hogy még egy embert se láttam cumival érettségizni, úgyis elhagyja idővel.

Kissé felcsattanva mondta, hogy az ő gyerekei nem cumiztak, de ő nem szól bele az én nevelési elgondolásaimba és tőlem/másoktól is elvárja, hogy te szóljanak be, ne tegyenek megjegyzéseket, kölcsönösen tartsák tiszteletben egymás szokásait.

Mondtam, hogy oké, mély levegő, én soha, egy szóval nem kritizáltam semmit a gyereknevelésedben, sőt, nem is nagyon van mit. Oké, oké, nem is nekem akarta mondani, tényleg nem kritizálom, de utálja a szemforgatást.

Mondtam, hogy nézd, nálam a szemforgatás ott kezdődik, ha valaki éhezteti a gyerekeit, megtagadja az alapvető egészségügyi ellátást, bántalmazza őket, vagy bármi olyan, amit már a törvény is büntet. Nála ilyenről szó sincs, jó helyen vannak a gyerekek.

A kirohanását nem tudtam mire vélni. Valószínűleg nem rám irányult, de annyira felhúzta magát, hogy nem akartam tovább feszegetni a kérdést.

Mások találhatják meg ilyen beszólásokkal? Biztos nagyon fáradt is (én egytől is el tudok fáradni, négyet nem is bírnék).

Ha valaki járt hasonló cipőben, nála mikor és mitől szakadt el így a cérna?