Mi a véleményetek erről a cikkről? Mennyire igaz?

6 éve élek párkapcsolatban,4 éve vagyunk házasok és hamarosan 3 éves a lányunk.Én nem érzem boldogtalannak magam,és elégedetlen sem vagyok.Valóban nem rózsaszín cukorfelhő a gyermeknevelés,de nem hinném,hogy az emberek azért beszélnének rá másokat,mert "dögöljön meg a szomszéd tehene is".

Valóban nagy változás egy pár életében a gyermek megszületése,mert akármilyen jó baba is,és akármennyi segítség is van kéznél,azért egy felelősség,és több szervezést igényel onnantól minden.

Szerintem sok az elhamarkodottan levont konzekvencia a cikkben- vagyis ahonnan idézte, fordította az illető a cikket onnan csak bizonyos dolgokat emelt ki.

Nagy általánosságban (és most direkt általánosítok) azt vettem észre, hogy sokan manapság, pont ez a 30 feletti korosztály nagyon önző, de tényleg nagyon. Sokaknál meglátszik a már meglévő gyereken is, hogy a szülei képére formálódik- de ez egy mellékes dolog.

Nehéz lemondani a saját igényeikről, holott az önfeláldozás egy szülőnek ösztönös dolog. Így érthető, hogy valakinek ez egy nagy arcon csapás, hogy innentől valós kötelezettségi vannak egy emberi lény felé.

Nem állítom, hogy gyereket nevelni mindig könnyű és egyszerű, de nekünk több lett tőle az életünk, családunk lett. Tiszteljük egymást is és nem tartom magunkat alapból önző embereknek.

Alapvetően nem értem, azt aki ebből hatalmas lelki válságot csinál.

Igen, 3-as válaszoló, ilyenkor mindig átgondolom, hogy miért, mi felnőttek is ugyanúgy ürítünk, ugyanúgy nyűgösek vagyunk (na jó talán nem sírunk annyit :D ) de a férjemet sem utálom meg, ha összeasz~rja magát és társai.

Annyira csodálatos az egész, ahogy fejlődnek, na mindegy :)

Én 8 éve vagyok a férjemmel, 4 éve házasodtunk össze, a lányunk 2,5 éves. Neü vagyok sem elégedetlen, sem boldogtalan, és ezt teljesen őszintén mondom. Engem abszolút nem ért arconcsapásként, hogy a gyerek az első. Van józan eszem, a férjemnek is, és mielőtt vállaltuk a kislányunkat, átgondoltuk, hogy mivel jár, és nem csak azt a részét, hogy babaillatú, cuki, gagyog, szeret. TudtuK, hogy szar éjszakáink lehetnek, hogy fog hisztizni, bosszúságot okozni, hogy ő lesz az első, és nem csinálhatunk azt, amit akarunk. Ezzel együtt vállaltuk, és nem is estünk pofára. Jöttek a nehézségek, pl. hogy csak egyet mondjak, szörnyű alvó, még mindig nem alussza át jellemzően az éjszakát, volt idő mikor átlag 6-7x kelt. De ez ilyen is lehet, nem lepődtünk meg. Mindemellett viszont annyi örömünk van benne, oéyan jók így együtt a napok :)

Ennek ellenére én sosem akartam senkit rábeszélni, hogy legyen gyereke. Nem érdekel, hogy más ember mit csinál, mindenki a saját sorsáért felel. Ha nem akar gyereket, ne legyen neki, az ő élete. Nekem van, én boldog vagyok így, más meg nem érdekel.

Csak annyit irnék a jelen helyzetünkről.

Van egy igen dacos akaratos 3 éves lányom. Aki ráadásul beteg( náthás lett) és én is.. Van egy kisöccse aki most 3 hónapos múlt. Párom itthon dolgozott. Mikor a kicsi 2 hónapos lett reggeltől estig elment melózni, kvázi egyedül maradtam.

Éjjel a kisfiam olyan 6× kel enni. Nappal ugye a 3 éves miatt nem lehet pihenni. Nem sorolom. 2 gyerek 0 alvás. Plusz betegség. És tudod mit? :) imádom :) ez az életem. Ők!!! Nem cserélnék senkivel. Nem adnám senkinek. Najooo néha azért igen ;) egyszer egyszer megszöknék egy kis vásárlás, kávézgatás kis bulizgatás. :) de ez is eljön ;)