Csinált ilyet a gyereked?

Az érzéseit, szomorúságát próbálja kezelni, jobb, mintha magába folytaná! Ezt a módszert találta meg, legalább nem a hisztit, vagy agressziot. Ez teljesen rendjén van!

Az én nagyobb gyerekemnél kb két évesen esett meg, hogy elvonul másik szobába, ágyon a fejét takaroba fúrva sírt csendben. A szívem szakadt meg és hiába próbálok megbeszélni bármit vele, így óvodásan sem tudja még beszédben megfogalmazni.újabban csak annyiból tudom ha baj van, hogy nyugtalanul alszik, fájó sírással ébred, vagy pl játék közben kb olyan arcot vág, mint aki kényelmetlenül érzi magát, erőltetett kínmosolyog, mint akinek a feje fáj. Ez baj.

Nagyon fontos hogy egy gyermek a fájdalmait akármivel de ki tudja fejezni, valahogy megfogalmazni, feldolgozni, kijönni belőle, szoval ne idegesítsen. Az elfojtott érzelmeknél, elfojtott bánatnál rosszabb nincs.

Gyermekemnél mai este tudtam, hogy az a baj, hogy fáradt, menne aludni, de én még mindig robotoltam, de nem hív, nem kér, nem szól, csak az arcán a szenvedés látni. Mondtam is neki, hogy tudom fáradt vagy, szeretnéd ha anya segítene altatni, fogmosás, pizsama, tejcsi, de nyugodtan szolj anyának, apának, gyere velem, ne mosogass, inkább mossunk fogat, kérek tejet.

És nem és nem és nem szól, hanem magában tartja.

Újabban az oviban is lelhette valami, azt is találgathatom hogy mi,de a mostani sírva ébredéseket nem tudom máshova tenni.

Próbálok gyereknyelven beszgetni vele, mi öröm ért téged ma, mi volt vicces, voltál e szomorú. De ezt így nem lehet. Átlagos dolgokat mond csak, pl mivel játszott, kire miért szóltak rá, és igazábol ott vagyok vele hogy nem tudtam meg semmit.