Olyan anyuka lettél, amilyen szerettél volna?

Nem. A kialvatlanságot nem vettem számításba. És mivel sose voltam Ennyire kimerült nem tudtam, hogy úgy milyen vagyok.

Sajnos olyankor nem vagyok túlságosan türelmes.

De amúgy sok minden olyan amilyennek képzeltem. Van ami még jobb is.

#1 vagyok

Úgy képzeltem, majd milyen jókat főzőcskézünk a kiskonyhában, együtt sütünk a nagyban... Sokat homokozunk a kertben, nagyokat medencézünk nyáron...

Ehhez képest minden gyerek játék rohadtul untat, a sütést úgy időzítem, hogy aludjon vagy a mamánál legyen éppen, a homok azóta a top ellenségeim között van, a medencézés meg az apjára van bízva - neki van türelme hozzá!

Nyűg az egész úgy ahogy van!

Hú, nagyon nem :D Sokkal katonásabbnak képzeltem magam, szigorú napirend, különalvás, nem kapatom el (ma már tudom, hogy ez a baba elkapatása mekkora hülyeség, előre nem tudtam), csak addig szoptatok, amíg "muszáj" (ezt 6 hónapra lőttem be valamiért).

Ehhez képest igény szerint szoptatott baba volt a lányom, 2 éves koráig szopott, hordoztam, együtt aludtunk pár hónap után (onnantól, hogy 6 hónaposan hirtelen elkezdett ezerszer kelni), és szigorú napirendnél is rájöttem, hogy csak stresszforrás, az alvásaira figyeltem, hogy meglegyenek nyugiban, a többi meg változó volt kedvünk szerint. Nekem ez jobban bejött, eleinte sokat görcsöltem azon, hogy tartsam magam az eredeti tervhez (amiket főleg anyám mondott), mert amúgy éreztem, hogy az nekünk nem jó. Most tervezzük a másodikat, nála már eleve úgy lesz, hogy igény szerint alakulnak a dolgok, nem állítok fel ilyen szabályokat. Végülis a lányomnál is így lett a kezdeti bénázás után.

Szerintem összességében jobb anya lettem, mint képzeltem. Törődőbb, "melegebb", gyengédebb, türelmesebb. Most 2,5 éves a lányom, nagyon nyugodt, kiegyensúlyozott, jókedvű kislány, ahhoz képest, hogy dackorszakos, tök jól kezelhető, jól viselkedik nagyrészt, csak néha akaszt ki :D

Dehogy olyan. Sokkal nehezebb az egesz, mint kepzeltem. A kialvatlansagot en sem kalkulaltam be, emiatt sokszor kedvetlen, turelmetlen voltam. A hisztikorszakot gyuloltem ugy ahogy van, most hogy a veget tapossuk meg belefasultam, segitsegunk sem sok, apa is igy erez. Tesszuk a dolgunkat, de ennyi. Cuki aranyos imadnivalo gyerekunk van,mindent elolrol kezdenek ismet ezerszer is, de valahogy nem elvezzuk az eletunk.

Emiatt a tesokerdesrol is letettunk, pedig kettot terveztunk.

Irigylem, akinek ez az egesz szuloskodes bejott. :-(