Szeretitek az anyák napi ünnepségeket?

Több dolog jutott eszembe:

- először is nem a "verekedős Józsikára" figyelek, hanem a saját gyerekeimre. Igen, akkor is, ha éppen Józsika szaval. Nekem egy élmény a saját kis közösségükben látni a gyerekeimet. Egy ilyen műsör nem arról szól, hogy kukán állnak egymás mellett a gyerekek, és szavalnak. Imádom nézni, ahogy például a középsős fiam huncutul virgonckodik a mellette álló kisbarátjával. Ritkán látok így bele az Ő kis közösségi életébe. Szeretem nézni, ahogy az óvónő kezel egy-egy helyzetet. A mi óvónőink csupaszívek. Szépen kezelik pl. az én nagyon élénk fiamat, aki még az ünnepségen sem tud mozdulatlanul állni. Szépen reagálnak akkor, amikor az anyukáját nemrég elvesztő kislány felsír, mert neki nincs jelen az anyukája, na, olyankor bizony jön a torkomban a gombóc.

- nálunk a nagymamák igazi nagymamák, rengeteget segítenek, nagyon megérdemlik, hogy a gyerekeim megöleljék Őket, és átadják a kis anyák napi alkotásukat, amelyeket csak a mamáknak készítettek. És ilyenkor bizony mindkét mama könnyezni szokott, ami megható, és természetes.

- "ugyanazok a versek"...nálunk egyáltalán nem a tucat verseket, dalokat tanulják a gyerekek. Épp kérdezte a férjem, hogy mit mondott a fiunk, és rávágtam, hogy még sosem hallottaü, de gyönyörű volt. Felvételt készítettem, megmutattam a férjemnek.

- és igen, az ovis anyák napja a gyerekekről szól, mint ahogy minden ovis program. Ez természetes.

Én imádom az ilyen alkalmakat, szó szerint virágba öltöztetem a lelkem. Csak ülök, és gyönyörködöm a gyermekeimben. Sokszor egyébként a többi gyerkőcre is rácsodálkozom, mert édesek, kedvesek, jól neveltek, nem igazén van nálunk kirívóan "rossz" gyerek. Mi összejárunk több ovissal és a szüleikkel, kedveljük egymást, a gyerekeim barátai közül 1-2 gyerek kifejezetten közel áll a szívemhez, Őket is szívesen hallgatom, nézem.

Jól esik látni, hogy mekkora szeretettel kezelik a gyerekeimet mind a csoporttársaik, mind az óvónőik. Ilyenkor boldog vagyok, mert tudom, hogy jó helyen, jó közösségben vannak, szerencsésnek érzeü magunkat.

Nem értem, hogy lehet utálni azokat a programokat, amelyeken az én gyerekem szerepel, és én gyönyörködhetek benne.

Középsős fiam ma reggel azt mondta, ha ma van anyák napja, ő inkább nem megy oviba. És nem azért, mert engem nem szeret, hanem mert ő szerepelni nem szeret.

Nekem az a legnagyobb ajándék, amikor játék közben, vagy csak úgy spontán odajön, megölel, és mondja, hogy "SZeretlek Anya!". Mert ez az igazi "anyák napi ajándék" egy ovis gyerektől. Nem amikor virágot nyomnak a kezébe, hogy menj oda anyuhoz, köszöntsd meg... És nem 1 adott napon kell szeretni anyát, hanem minden nap. Legalábbis ahol jó a kapcsolat, ott nem kell egy kimondott nap az ünneplésre, ahol meg nem, ott meg mit képmutatóskodjon az ember???

SZóval én sem szeretem, de ez van. Elmegyek, mert a gyerekem ott van, és készült rá.

Én imádom.

A lányom napokig készül, készítik az ajándékot az oviban. Izgul, hogy vajon tetszeni fog-e nekem amit készített. Kiválasztja a legszebb ruháját. Nálunk nagyon szép műsor szokott lenni mindig, sosem sablonos. Szeretem látni, ahogy a lányom tiszta szívből készül rá, hogy nekem örömet okozzon.

(Amúgy én ilyenkor sosem a többi gyerekre figyelek, csak a lányommal vagyok elfoglalva)

Én sem szeretem őket, erőltetett az egész.

A lànyom meg egyenesen utálja! A karácsonyi műsoron pl 5p után ki kellett vinnem, mert elkezdett sírni és haza akart menni, az anyák napi előtt sírt, hogy nem akar menni, nem is csinàlja azokat, amiket betanítanak nekik, utálja az ilyen szerepléseket!

Otthon elmondja mindig a verseket amiket tanulnak egyébként, de nem tudom a többit minek erőltetni

Én szeretem, de egyszerűen csak azért, mert ott a gyerekem és imádom figyelgetni az ovis légkörben (is). Én olyat is szoktam, hogy mikor reggelizik (általában pont akkor érünk oda mikor kezdik a reggelit), nem megyek el hanem figyelem, úgy hogy ő már ne lásson, annyira édesek ahogy reggeliznek :) :D

Hát akkor egy anyák napja! Szépen kiöltözve a kisgyerekek, kicsit zavarban vannak, de mégis elmondják a kis versüket, amire annyira készültek. Szerintem nagyon aranyos! :)

De nem baj, ha nem élvezi ezt minden anyuka, nem vagyunk egyformák.

Én is a saját gyerekemre figyelek, akkor is, ha éppen nem ő szerepel.

Kiábrándító lehet ha az anyák napjából csak annyi marad meg, hogy a verekedős Józsika hogy mond verset és a sírós Julcsán hogy áll a szoknya.

"Szépen reagálnak akkor, amikor az anyukáját nemrég elvesztő kislány felsír, mert neki nincs jelen az anyukája"

A legszebben az lett volna, ha ezt a kislányt egyáltalán nem teszik ki ennek. Te jó ég...

Annak a kislánynak ott volt az édesapja és a nagymamája...és a kislány nagyon szeret oviba járni, szeretett volna részt venni az ünnepségen. Tehát miért is kellett volna kizárni Őt?

De hogyan képzelitek? Az óvónő odaáll elé, és azt mondja neki, hogy neked jobb lenne távol maradni az ünnepségtől, hidd el, a te érdekedben?

Szerintem ti nem vagytok magatoknál!