Anyukák, akik párhuzamosan dolgoztok, tanultok, gyerekeket neveltek, háztartást vezettek. Milyen az időbeosztásotok? Hogyan csináljátok?

Heti 40 órában dolgozom (hétfőtől péntekig, 8-tól 4-ig/fél5-ig - ez azért szerencsés), az ovis gyerkőcöt egyedül nevelem. Reggel negyed8-kor indulunk el otthonról.

Régen két tanfolyamot úgy csináltam, hogy kedden és csütörtökön volt az oktatás 5-től 8-ig, munka után egyből oda mentem. Keddenként az apja ment érte az oviba, csütörtökön a nagymama. Este a tanfolyam után rohantam érte, így fél 9-re otthon voltunk, akkor megfürdettem, elaltattam, vacsorázni az apjánál/mamánál szokott ilyenkor (nem szeret ott aludni egyiküknél sem). Vizsgaidőszakban pl. a BKV-n tanultam rengeteget, vagy ebédidőben a munkahelyemen.

Most levelezőn másoddiplomázom, szerencsére erre a munkahelyem kötelezett, így az oktatásokra havonta 3x-4x munkaidőben mehetek, vizsganapokon sem kell bejönnöm dolgozni. Igaz, csúsztam egy félévet, mert nagyon sokat volt beteg a gyerkőc, és nem tudtam befejezni a szakdolgozatomat, de rajta vagyok az ügyön, minden üres percemben, amikor nem a gyerkőccel foglalkozom, akkor ezen jár az agyam. A takarítást apránként csinálom, főzni (több fogást) csak hétvégén szoktam (hétközben este vacsira tejbegríz, rántotta, virsli, melegszendvics vagy ilyesmi van általában), ő eszik az oviban, én a munkahelyemen. Igyekszem minden lyukas időt hasznosan tölteni, de mellette a fiamat sem elhanyagolni. Sajnos a szüleim nagyon messze élnek, így nem tudnak segíteni, az apja sem sokat törődik a gyerkőccel (nincs megbeszélt láthatás, ha éppen ráér elviszi egy fél vagy egész napra), az apai nagymama viszont rugalmasabb, ha nagyon nem haladok pl. a tanulással, akkor segít és elviszi magához a fiamat. Igyekszem eleget törődni a gyerekkel, és a lakást is vállalható szinten tartani. "Szerencsére" nagyon rossz alvó vagyok, 4-5 óra alvással beérem már hosszú évek óta, így ott is van némi spórolt időm. Vettem idén egy mosogatógépet és egy autót, ezekkel is sok időt sikerült megspórolnom.

Pontosan hogyan kérdezed?

Már bölcsis, ovis, sulis gyerek mellett vagy amíg még kicsi?

Ha utóbbi, akkor nálunk így van:

Részmunkaidőben dolgozok otthonról, közben van egy majdnem 2 éves gyerekem. Kb 1 éves kora óta csinálom. Reggel játék, délelőtt háztartás, főzés, alvás időben munka, délután bolt, játék vagy séta (éppen mi jön), este altatás után újra munka ha még van feladat.

Amivel időt nyerek, azok a reggeli idők, amíg apa is otthon van. Ilyenkor van, hogy kocsival elugrok boltba, gyorsan elintézek valamit a hivatalban, stb. 9-kor pedig otthon vagyok, akkor indul el a párom. Másik az éjszaka. Éjszaka is ha otthon van, én el tudok menni akár éjjel is boltba nagybevásárlásra.

Én nem tanulok, de dolgozom otthonról a lányom születése óta, nem álltam le, csak visszább vettem. Eleinte mindig akkor csináltam a melót, mikor aludt a gyerekgyerek. Anyamatrica volt, igény szerint szoptattam, szóval a más majd vigyáz rá nem volt opció. Apa se, mert szoptatni nem tud ugye. Ahogy nagyobb lett, és nem csak én tudtam etetni, apa már több órára is el tudott vele menni akár, így nem kellett este melóznom, ez nagy könnyebbség volt. Másfél éves korától heti egy napra be is jártam, akkor is apa volt vele (az ő szabadnapján mentem), akkor sokat tudtam haladni. Később már jött az is, hogy menne a mamához, azzal is kaptam egy napot, a gyerek meg szeret ott lenni, örült neki mindig. Házimunkát vele együtt csinálom, illetve a férjem is kiveszi a részét, szóval azért nem egyedül kell megoldanom.

Most kezdte az ovit, ez már kánaán, ettől a héttől ott is alszik. A férjem most így többet maszekol, így egész nap egyedül vagyok. Reggel megyünk oviba negyed 9 körül, hazafele vásárolok, itthon délelőtt megfőzök, összepakolok, porszívó stb., délután meg dolgozom, amíg nem kell a lányomért mennem. A maszekolós napokon apa 4-5 között ér haza, ha van még melóm, kimegy a gyerekkel a kertbe. Így sokkal egyszerűbb, mondjuk csak januárig tart a lazaság, mert akkor érkezik a kistesó. Hasonló felállás lesz, mint anno a lányommal volt, dolgozom, de kevesebbet.

Az egyetemet anno úgy kezdtem, hogy 2 éves volt a nagyobbik fiam (akkor még csak ő volt), és egyedül neveltem. Viszont mellette nem dolgoztam. Az nem volt nehezebb szerintem, mint bárki másnak, aki egyetemre jár, leszámítva pár pont vizsgaidőszakra időzített megbetegedést. Amikor a szakdogámat írtam, már dolgoztam főállásban, de akkor már a fiam is nagyobb volt, meg már nem is egyedül neveltem, az sem volt nagyon vészes, mondjuk az államvizsgára készüléshez ki kellett vennem pár nap szabit, máshogy nem ment volna.

Viszont ami nagyon feladta a leckét, hogy tavaly októbertől júniusig jártam egy okj tanfolyamra, egy iskolás és egy kétéves mellett, közben januárban dolgozni is visszamentem. Hát az pokoli volt. Hétfőtől péntekig munka, szombaton suli, maradt össz-vissz a vasárnap, amikor meg házimunka ezerrel általában. Pedig a férjem is megcsinál itthon mindent, amit kell, csak hát egy kétéves mellett ez nem olyan egyszerű, pláne amilyen a mi kisebbik fiunk, hát ő felér egy egész bölcsis csoportnyi gyerekkel. Fárasztó időszak volt a férjemnek is meg nekem is, és nagyon rossz volt, hogy a gyerekekkel alig tudtunk programot szervezni, hiszen vasárnap kellett minden itthon teendőt megcsinálni, a naggyal akkor tudott valamelyikünk érdemben tanulni, ha valami nagyobb dolgot meg kellett venni, azt is csak vasárnap tudtuk, stb. Pedig a tananyag nem volt nehéz, nagy része olyan volt, amit már az egyetemen is tanultam, nekem csak a kieső idő volt nagy áldozat, hiába, hogy csak heti egy napról volt szó. Így belegondolva, el sem tudom képzelni, hogy bírták az emberek, amikor még a szombat is munkanap volt.

Úgy, hogy nem ÉN vezetek háztartást, hanem KETTEN, a férjemmel tesszük ezt. Nem ÉN nevelek gyereket, hanem a férjemmel EGYÜTT tesszük ezt.

A munkám és a tanulás az enyém, ahogy a férjemé az ő munkája és képzése. Minden egyebet felesben végzünk.

És használjuk a kényelmi dolgokat, aszerint választottunk lakóhelyet, úgymint: élelmiszer-házhozszállítás, takarítónő.