Aki csak 12-13 évesen kezdte engedni egyedül közlekedni a gyerekét iskolába (pl. 7-8 év helyett), mi volt az oka?

Szerintem ez sok tényezős.

Kezdjuk azzal h nem mindenki 1 utcanyira lakik az iskolatol.

Ismerosunk gyereke es a mienk is masodikos. Ok kb 300 meterre laknak a sulitol egy 2000 lelkes, csendes zsáktelepulesen ahol nincs forgalom. Mi 1,5 km-re lakunk, 18ezer fos varosban, a suliig kb 15 utkeresztezodesen kell atmenni, egyiknel sincs zebra es főut mellett kell menni amin ezer auto jar. Nyilvan en igy nem engedem el, az ismeros meg siman.

Ha reggel a szulonek utba esik a suli munkaba menet es idoben is pont megfelelo, hogy ledobja a gyereket es megy tovabb dolgozni, akkor miert ne tenné? Borzalmas nehez a taskajuk, a lanyom alig 20 kg, el sem birja, mikor minden konyve benne van..

En féltem is, törékeny, naiv kislany még, nem szeretném h valaki leszolitsa, raijesszen, netan elcsalja..az ordog nem alszik! Egyetlen masodpercig sem lennek nyugodt.

Nekem nem gond a logisztika, az ovis tesojat is vinnem kell reggel oviba, a legtermeszetesebb h ot is elviszem, megnezem h bemegy az iskolaba es nyugodtan mehetek a dolgomra.

Majd 4-5. Osztalytol ha akar, jarhat egyedul haza, addig biztos nem. Az iskola sem adna ra engedelyt, ha kérném se.

Szerintem ez a környéktől (biztonság, közlekedés) és a gyerek képességeitől függ, illetve van, hogy a kényszer az úr. Mi elég közel lakunk a sulihoz, gyalog 10 perc, nincs nagy forgalom. Első osztály félévéig mentem a gyerekeimért, azóta egyedül jönnek haza, ha úgy adódik, együtt. Reggel beviszem őket, ha jó az idő, biciklivel megyünk együtt. Mehetnének nélkülem is, jövőre már talán úgy lesz.

Én is a 80-as években voltam iskolás, harmadiktól busszal jártam + 15 perc gyalog, megyeszékhely belvárosában. Emlékeim szerint az osztálytársaimat sem a szülők hozták-vitték. Voltak bejárósok is, közeli településekről jártak be busszal. Akkoriban kevesebb volt az autó, biztonságosabb volt a közlekedés.

Egészen egyszerűen az volt az oka, hogy korán indultunk itthonról, annyira meg nem volt megbízható 8totál szétszórt) hogy időben elinduljon egyedül. A suli meg nekem is útba esett. Ez 12 évesen már ciki, így a saroktól én kerülök.

Hazafelé is tavaly óta jár egyedül, hasonló okok miatt.

Minek jöjjön haza és legyen egyedül, ha a suliban van kivel játszani tanukás után? Mire végez, jövök haza, megvárom a kapuban... volt ez. Most már néha hazajön, ha kész a lecke, de most is gyakran marad játszani. Most ezután is egyedül jön haza, itthon várom.

Én később, gimnáziumban kezdtem egyedül hazajárni, kilencvenes évek, mert külföldre költöztünk és én nagyon féltem egy tök idegen városban egyedül bolyongani. Az első években fuvaroztak vagy tömegközlekedéssel kísérgettek, aztán iskolabusz hozott-vitt. Gimnáziumban költöztünk vissza Magyarországra, itt már egyedül közlekedtem.

A barátnőm is Magyarországról ment ki. Az ő szülei nem voltak olyanok, mint az enyémek, pont az ellenkezője. Azt mondták, őt nem fogják kísérgetni, van ezer másik dolguk. Szóval iskolakezdés előtt pár nappal mentek valahova és mondták, hogy akkor megmutatják már azt is, hol az iskola. Elsétáltak odáig és mondták a szülők a barátnőmnek, hogy remélik megjegyezte, mert nemsokára már egyedül fog odamenni.

Én nem tudom melyik a jobb megoldás, az én esetem vagy a barátnőmé.