Szegényebb családban nevelkedett fiatalok! Ti hogyan viselitek ezt?

Voltak jobb és kevésbé jobb időszakaink anyagilag, hát most épp kevésbé jobb van. Az alap dolgokon felül csak nagyon kevés pluszt tudunk magunknak megengedni. Régebben nem zavart annyira az anyagi helyzetünk, és sok olyan dolgot, amit a jobban kereső réteg engedhet meg magának fölöslegesnek tartottam, kritikus szemmel néztem az egészet. Aztán rájöttem, hogy végül is ezek tök jó dolgok, és talán csak irigységből gondoltam ezt. Igen, kicsit sz*rul is érzem magam, hogy van egy csomó jó dolog amit nem engedhetünk meg magunknak. Nem hogy spórolni nem tudunk, a sok éve meg spórolt pénzből kell kivenni a hónap vége felé. (aminek alig a fele van még meg) A legrosszabb pedig az az egészbe hogy ez a helyzet max csak normalizálódni fog egyszer, hogy csak a szüleim fizetése elég az adott hónapra, de hogy növekedjen az életszínvonalunk az szinte esélytelen. (max ha nyerünk a lottón vagy akármi)

Sajnos (?) már nem tudom magam azzal megetetni, hogy amit a nálunk jobb anyagi állapotba lévő emberek megvesznek, azok felesleges sz*r dolgok...

ismerős témát hoztál fel, sokan vagyunk(voltunk) így...az élet már csak ilyen...

ez nem akar hegyibeszéd lenni, de bizony a jól fizető munkához bizony jobb végzettség kell..érthetőbben: tanulni kell, elég sokat.. addig bizony el kell viselni a helyzetet. azt azért érezni az írásodból, hogy akarsz valamit az élettől. bizony valamit tenni is kell.

bocs, ez nem kioktatás. én is így jártam.

most is van olyan a baráti körben, aki gazdagabb.. és bizony szeret dicsekedni. ez egy egészséges emberi ösztön. a műveltebbje visszafogja magát, tudván, hogy a barátnak rosszul esik, ha hivalkodik. az ember már csak ilyen.

Szia!

Egyáltalán nem kellene szégyenlened!Én had ne mondja el h miben nőttem fel.Már kékfénybe illő volt,de lehet h elég finoman fejeztem ki magam.Nem akarok ego lenni de ugy érzem és ahogy látom meg tapasztalom a dolgokat eddig ne is nagyon volt ésa lehet h nem is nagyon lesz olyan fiatal akinek olyan helyzete lesz mint amilyen nekem volt.Most itt télleg ne light-os dologra gondoljatok.NA mind1 nem megyek bele.Voltak olyanok h szinte minden nap az életemért kellett küzdenem,a többiről meg nem is beszélek!

Ezt nyilván a mai kis elkényeztetett társadalom nagyrésze SOHA nem fogja megérteni,mert más elképzelni ha egyáltalán el tudja anyuci kedvenc kis babaarcú gyermek fejével,meg más átélni!És nem mind1!

De nekik is csak addig van jo élet amig anyuci meg apuci szárnyai alatt vannak,amig pénzelve vannak meg ki vannyalva a p.csájuk.Aztán majd olyan 30 évesen elöveszik az értelmező kéziszotárat ha kell nekek persze és megnézik h mi a munka fogalma.De a legtöbbjüknek már az egész élete el van tervezve,meg van épitve,anyuciék arra is gondoltak h nehogy valami legkisebb nehézség is adodjon a kis palántájuk életében h nehogy meg kelljen bármiért is küzdenie az életben.na mind1 még sorolhatnám!

Szerintem és sok ismerösöm szerint is meg egyáltalán a hasonloan felnött emberek szerint is csak becsülendő dolog az h igy is fel tudtál nőni és neked sem lesz már furcsa az hogy nélkülözni kell vagy h nehézség adódik vagy h meg kell vmiért küzdeni és dolgozni is kell.

Addig röhögnek ám csak a mai kis cs'trik amig a s'ggük alá van rakva az ipod meg a lové és semmi más dolguk sincs csak dugni meg bulizni meg nyavajogni meg elkölteni anyuci pénzét.