A tanító néni nem olvassa fel a meséket 3. osztályban?

Én meg tisztán emlékszem rá, hogy még a gimnáziumban is előadott az irodalom tanárom pár irodalmi művet.

igazat adok a krédezőnek, harmadikba még igazán megtehetnék pontosan azért, h előadva találkozzanak a művel, mert az úgy teljesen más...

Én nem vagyok tanár, de kicsi még a gyerekem. Én is úgy gondolom, hogy lehetne a 3. osztályban is felolvasni a gyerekeknek. Persze nem mindent és mindig, de azért elég sokat. Mert lehet akinek magának kell elolvasni a könyvet, mesét, és netán nem megy neki annyira, meg is utálja egész életére az olvasást és aztán búcsút inthetünk az olvasásra nevelésnek. Viszont ha hall a tanár nénitől egy jó kis mesét, jól hangsúlyozva, pontosan olvasva, jól előadva akkor nagyobb kedvet kap, hogy elolvassa és kicsit próbáljon olvasni, hogy ő is átélhesse az olvasása által a tanár néni által közvetített élményeket, érzéseket. Mert igazából mindig azt papolják mindenhol hogy a követendő példa mennyire fontos. Hát itt egy nagyon jó követendő példa, a tanár néni, aki olvas és szeret olvasni és olyan örömmel elő tudja adni, hogy a kisgyerekek, mert azért még egy 3.-os is kisgyereknek számít, kedvet kap az olvasáshoz. Szerintem ez nagyon fontos lenne! Csak hát sok az anyag, fáradtak a tanító nénik, tanár nénik, meg hát lehet van közte aki nem is hivatásának érzi a munkáját, hanem csak munkának, tehát esetleg kicsit lustábbacska és minek olvasson ha nem muszáj. Tisztelet a kivételnek!!! Szerintem a kérdező és az a néhány kollégája pont a kivételekhez tartozik, akik hivatásuknak tekintik a tanítást és élnek is minden eszközzel amivel a gyerekek érdeklődését felkeltik. Hiszen ez lenne a cél! Nem az hogy megutálja az olvasást, hanem hogy kedvet kapjon hozzá a kis diák. Persze kell, hogy tudjanak ennyi idősen maguk is olvasni, értelmezni! De néha-néha kell a tanár néni lelkesedése is az olvasás iránt szerintem!!!

Az is igaz, hogy sok szülőnek nincs ideje olvasni, vagy épp nem tud úgy, vagy ki tudja mi van a családokban. Nem tudhatjuk. Persze mondhatjuk, hogy akkor minek szült gyereket. De nem tudhatjuk kinek mit hozott az élet, lehet mikor még született a gyerek úgy volt, hogy minden ok lesz anyagilag, de mire sulis lett éjt nappalá téve dolgzik, akár három műszakban, és még örül hogy ez is van, csakhogy a gyerekét tudja tisztességesen iskolába járatni. Attól még szereti és szokott is vele időt tölteni, de lényegesen kevesebbet tud, sajnos, mint kéne. Meg még sok verzió lehet. Olyan szülő is biztos, hogy van, hogy megtehetné, hogy olvas otthon, de nem teszi. Ilyen is van! De azért úgy gondolom, hogy a szülők többsége nem azért nem olvas, mert nem akar, hanem mert valami rajta kívül álló ok miatt nincs elég ideje. Vagy netán ő sem volt jó a suliba olvasásból és ezért nem teszi. Nem tudhatjuk. Én nem ítélek el senki. Viszont azt se mondom, hogy a tanárnak egyértelmű feladata csak. Talán úgy lenne az ideális ha néha-néha tanár néni is tenné, meg a szülő is tenné otthon. Nálunk amúgy régen a legtöbb ilyen a nagyszülő tette meg, hiszen ők már többnyire nyugdíjakok voltak, mire mi sulisak. De ma, mikor még nagymama is igába vonul minden reggel ki legyen a gyerekkel?

Szóval én úgy gondolom, hogy fontos a tanár néni felolvasása is. Sokat tehet hozzá a gyerek olvasási kiváncsiságához! A szülőnek is kéne hozzátenni kicsit, de ha már egyes szülők nem teszik, nem tudják megtenni legalább a tanár néni tegye meg néha-néha a suliban!!! Hiszen ott úgy is bent van a gyerek, ott kell lenni, nincs kibúvó és akár akarja akár nem ragad rá valami. Ha pedig a tanár néni látja, hogy jót tesz a gyerekeknek a felolvasás akkor rosszat nem tesz vele!