Ti mit tennétek?

Nagyon szép és dicséretes, ha valaki sokat tanul, de nem ettől lesz valaki jó az iskolában. Persze ez is számít, de hiába tanul valaki órák hosszat napi szinten, ha mellette nem kapcsol ki egy kicsit az agya, mert akkor hiába ül a könyvek fölött, az ég egy adta világon, semmi nem fog megmaradni belőle és a pihentetés nélküli, lazítás nélküli élet pont ezt hozza ki belőle. Stresszes lesz, ingerült, nem tud összpontosítani és még rosszabb lesz.

Nem voltam soha rossz tanuló középiskolában, bár azért a kitűnőtől távolabb álltam, de a matekot leszámítva, amihez hülye voltam, mindenből 4-es, 5-ös eredményeim lettek az érettségin például. És nem ültem a könyvek fölött napi 8 órát. 1 óra volt az írásbeli kb. és még mondjuk 1-másfél órát tanultam. Az érettségi előtt a szóbelire napi 2 órát készültem. És mellette eljártam kikapcsolódni, barátnőkhöz, hétvégente néha buliba. De nem is volt soha gond a magatartásommal vagy a szorgalmammal.

A lányod inkább túlesett már a ló túloldalára. Vissza kéne találni az arany középúthoz.

Mert fáradt.

Fáradtan az ember stresszes, stresszesen pedig olyan dolgokat tesz, amit amúgy nem.

Remélem nem te kényszeríted ennyi tanulásra... :/

Inkább tanuljon meg figyelni órán, otthon csinálja meg a háziját és max nézze át. Én így volt 4.5-ös tanuló egész életemben.

Napi 1-2 óránál többet otthon már ne dolgozzon, így kitudja pihenni magát, és akkor talán lesz türelme a tanárokhoz, és ha eddig ment neki a futás, akkor talán emiatt nem megy most. Ha kipiheni magát akkor lesz ereje futni. Azt nem értem miért kell túlhajtani a gyereket?

Szia! Egyetértek az előttem szólókkal, nagyon nem normális, ha valaki napi 8 órát tanul. Ráadásul, mivel a sikeres felvételihez elég volt neki naponta ennél jóval kevesebb tanulás, ez azt mutatja, hogy iszonyúan kivan, nem bír már koncentrálni rendesen.

Szokott mozogni eleget? A szellemi erőfeszítés fárasztó, de egészen más, mint a fizikai fáradtság. Ráadásul sport közben endorfin szabadul fel, a kedve is jobb lesz.

Szánalmasnak tartom azt, hogy még mindig itt tart az oktatás, hogy azt kell folyton méricskélni, ki mennyi idő alatt, milyen messze, hányszor stb., ahelyett, hogy megpróbálnák élménnyé tenni a gyerekeknek a mozgást, rávezetni őket, hogy igenis jó, ha az ember mozog. :(

Én nem foglalkoznék vele, mennyi idő alatt futja le a penzumát, teljes marhaság ez (oké, mérjék fel a gyerekek sportképességeit, hogy kiszűrhessék a tehetségeket, de 14 éves korra már rég kiderült volna, ha valakiben egy rövidtávfutó búvik meg). Azzal viszont kellene foglalkoznod, hogy hetente többször legyen jó levegőn, bringázzon/fusson/görkorizzon/sétáljon/kiránduljon, bármi, csak mozgassa meg a kis testét.

Saját tapasztalatból mondom, hogy az ember, ha teljesítménykényszeres (enyhébben fogalmazva: szorgalmas) nagyon meg tud kattanni. Én gimi első évében akartam nagyon bizonyítani, ezért nagyon sokat tanultam. Szerencsére másodikban már el tudtam lazulni, és bár onnantól fogva nem voltam kitűnő, sokkal jobban éreztem magamat.

Felnőttként pedig azt tapasztaltam, hogy ha rengeteg munkám van, hiába ülök felette éjt nappallá téve, sokkal kevésbé vagyok hatékony, mintha beiktatok minden nap egy órát, amikor fizikailag lefárasztom magamat.