Normális, hogy betegen is járatják a gyereket iskolába?

Anyuci buta. A fia otthon maradhatna három-négy napot, míg teljesen meggyógyul, vagy akkor már egy hetet, amit még könnyű pótolni. Ha szövődményeket szed össze, akkor az egy hétből három is lehet.

Az csak hab a tortán, hogy mennyire nem gondolnak az emberek arra, hogy ha a munka hőseiként lázasan járnak be dolgozni - iskolába - hány másik embert is végigfertőznek.Persze a magam bőrén tapasztalom, hogy mennyire nem engedheti meg magának a többség a táppénzt vagy a munkából való hiányzást, de erre is érvényes, hogy ami meggyógyulhatna pár nap alatt szövődményekkel egy hónap is lehet.

A követelmények pedig valóban nagyon magasak az iskolákban, de régen is azok voltak, a különbség inkább az a sok plusz, ami még az iskolán kívül is terheli a gyerekeket: külön órák, edzések, mindezek sokszor rendezetlen családi viszonyok között, ami közvetetten is kihat a jóllétre, erőnlétre.

2-es vagyok. Még az jutott eszembe, hogy annyival mégis nagyobb a mai világban az iskolai követelmény, hogy nagyon sokan gondolják úgy, hogy ma csak diplomával lehet jól boldogulni. Ezért olyan gyerekekből is ki akarják préselni az érettségit és továbbtanulást, akik ezt csak különös erőfeszítésekkel tudják teljesíteni (ha tudják), ezért alig van gyerekkoruk, kicsi koruktól hajtják őket.

A valóság az, hogy mindneki azt tudja legjobban csinálni,a miben örömét is leli, és mindegy mit csinálsz, ha abban te vagy a legjobb. Akkor kőművesként is téged fognak mindig hívni és jobban fogsz keresni, mint sok diplomás, fodrászként is sok lesz a vendég, míg aki csak középszerű, az menőbb szakmában sem tud előrelépni.

A hőemelkedés nem panasz?? Volt már neked hőemelkedésed? Tudod, milyen gyengének érzi magát olyankor az ember?

Amúgy egyetértek a 2-essel, bottal ütném azokat, akik beküldik a beteg gyereket, hogy mindenkit összefertőzzön. Nem beszélve arról, hogy így a kicsi se gyógyul meg.

Anyuci meg nem normális, bár azt se értem, hogy hogyan nem ült le még vele egy tanár se beszélgetni.

7!

Volt már, igen. A gyerek nem megy iskolába, ha beteg, ha rosszul érzi magát és ez mondjuk nem függ attól, hogy van e hőemelkedése.

Nálunk a tanárok magyaraznak, megertetik a gyerekkel az anyagot - bár mi nem Magyarországon élünk.

Hát, nekem is fura az, ha hőemelkedéssel suliba megy a gyerek. A hőemelkedés is egy jel, hogy valami nincs rendjén az ember szervezetében… és elnézést, de ki a francot érdekel, hogy miből marad le a gyerek, ha a mérleg másik serpenyőjében az egészsége van?

Egyetértek azzal, aki azt írta, hogy teljesítménykényszeres világban élünk, és sok szülő ezért feszül az iskolatémán nagyon. Mert a „mai világban” már oviban nyelvtanulás, sport, fejlesztés kell, hogy majd „megállja a helyét” a gyerek. Fura paradoxon ez, hiszen a gyerekünk nem a „mai világban” kell, hogy megállja a helyét, hanem a „holnapi világban”, amit viszont a mai gyerekek fognak alakítani.

Itt pedig két dolog merül fel: a gyerekek valóban nem kell, hogy éljenek, hogy élvezzék a gyerekségüket, hanem arra van szükségük, hogy „készüljenek az életre” (ami szerintünk brutális lesz, hiszen folyamatosan rohanni kell, hogy le ne maradjanak mások mögött)? S nem azt kellene-e kívánnunk a gyerekeinknek, hogy találják meg azt, amiben ők jók, amivel ők szeretnének foglalkozni? Valóban azt akarjuk, hogy ez a holnapi világ a mainál is durvább, verseny-, teljesítmény- és pénzcentrikusabb világ legyen? Amiben nincs pihenés, nincs egy perc megállás, magunkba nézés, kontempláció, nyugalom, csak a folyamatos hajsza… szomorú világkép ez.

Egyébként simán lehet, hogy a kérdéses anyuka egyszerűen nem engedheti meg magának, hogy megálljon, mert ha belegondolna az életébe, tán rájönne, hogy nagyon nincs jól.