Te mit csinálsz ha a tanítónéni arra kér, hogy valamit gyakoroljátok otthon a gyermekeddel?

Valami félreértés lesz itt, vagy a pszichológus visszaadhatja a diplomáját.

Ha a gyereknek nem megy valami, akkor vagy tud segíteni a szülő, vagy ha ő nem, akkor magántanár. Így logikus, nem?

A diploma jó helyen van Vekerdy-nél. Az iskola ne adjon házi feladatot, és főleg ne olyat, hogy az anya, akinek pedagógiailag semmi tapasztalata, gyötörje otthon a gyereket azért, hogy elvégezze, amire a tanárnak bent sem kedve, sem ideje.

Mit teszek? Nem adom állami iskolába. Ilyen egyszerű nálunk a megoldás. Olyan iskolába jár, ahol megvárják, míg megérik a feladatra, és nem olyanba, ahol este 8-ig én sírok vele, mire kierőszakolom a megoldást.

ez a pszichológus véleménye:

"Az egyik ismert gyermekpszichológus szerint a szülőnek semmi köze ahhoz, ami a gyerek és az iskola között történik."

ez meg a kérdezőé:

"Tehát nem szabad otthon együtt tanulnunk a gyerekünkkel."

a kettő nem ugyanaz..

a pszich. szerintem arra értette ha a tanár x módon tanítja pl. az osztást, akkor a szülő ne vezesse a gyereket y módszer felé.

a szülő ha leül tanulni a gyerekkel, azzal iazából kitartásra, szorgalomra tanítja, a pszichológus 100% hogy nem ezt ellenvéleményezte

Te nyugodt lelkiismerettel mondanád a gyerekednek, hogy nem segítesz neki, mert egy idegen szerint nem a te dolgod?

Továbbmegyek, megkockáztatnád, hogy semmiben ne kérjen segítséget/tanácsot, mert ha a sulis dolgokban úgysem segítesz, másban sem fogsz?

A pszichológusnak teljesen igaza van elméletben. Működhetne is a dolog, ha nem lennének a gyerekek így leterhelve. De sajnos egy nem az a világ.

Egy normális szülő-gyerek-tanár felállásban együttműködésről szól a dolog, aki harcnak fogja fel, nagyot hibázik. A közös cél a gyerek fejlődése lenne, szülőként ezt támogatom. Feltételezem, hogy nem kicseszésből mond ilyet a tanító, hanem segítő szándékkel. Tehát megteszem, ami tőlem telik. Ettől még nem leszek a gyerekem tanítója. Nem minden fekete-fehér.

Én is külföldön élek, itt sincs házifeladat nagyon. Az enyém még csak 5 éves, már tavaly kezdtük a sulit. Én tanítóként végeztem 8 éve, de tanítani csak gyakorlaton tanítottam. Viszont azért van némi rálátásom a dolgokra. Legalább annyi, hogy értelmezni tudjam a pszichológust, aki azt vallja, amit én is, és amit az egyik válaszoló le is írt.

A pedagógus egyfajta módszerrel tanít. Otthon ugyanezt a módszert kell alkalmazni, mert különben a gyerek összezavarodik. Ezért mondják azt, hogy iskola előtt, ha csak lehet, ne tanítsuk meg a gyereket például írni. Nem biztos, hogy a 20-30 évvel ez előtti módszer még mindig módi. Egy féleképpen tanultuk mi, és a mi gyerekeink már más féle módszerrel tanulnak.

Én az első szülőin is már elmondtam a tanítónéninknek, hogy év közben fogok segítséget kérni, hogy mi merre meddig, mert jót akarok a gyereknek, legyen szíves elmondani hogy ezt meg azt, hogy szokták ők tanítani, hogy mondjam én a gyereknek. A tanítónéni nagyon hálás volt, hogy nem ellene akarok dolgozni:D Meg is lett az eredménye. A kislányom nagyon szép eredményeket ért el-mert mindent próbáltunk úgy csinálni itthon is, ahogy a suliban szokták. Pedig én aztán tényleg máshogy tanultam. Nehéz is ráállni, ez tény. De ne akarjunk már kiszúrni a gyerekkel.

És a kérdésre válaszolva: 1, örülök, hogy megkér és tájékoztat afelől, hogy mit kéne és hogy

2, na ná, hogy gyakorolok otthon vele.

Először engem is sziven ütött, mikor 4 évesen elkezdte a sulit és az első visszajelzés az volt, hogy hogy hogy nem ismeri fel a számjegyeket, gyakroljuk itthon...először rosszul esett. Először is azért, mert 4 éves!, másodszor meg azért, mert direkt nem tanítottam neki, hogy tutkeráj, hogy úgy tanulja, ahogy a suliban tanítják, nehogy félretanítsam....gondoltam azért van az iskola:D

Egy tökéletes világ tökéletes iskolájában tényleg nem kellene a gyerekkel otthon tanulni, csakhogy messze nem tökéletes minden.

Amúgy mi az, hogy nincs közöm ahhoz, hogy mi történik a gyerek és az iskola között??? Igenis ellenőrzöm a haladását, nem 18 éves korában szeretnék szembesülni azzal, hogy egy félanalfabéta a gyerek. Nem az számít, hogy kitűnő tanuló legyen, hanem egy értelmes embert szeretnék elengedni magam mellől, aki képes arra, hogy egyedül megálljon a lábán, szakmát-munkát szerezzen.

Én eleinte többet foglalkoztam a gyerekekkel, mert lehet szidni az iskolát, hogy sok fölösleges dolgot kér számon, de az nem az első 1-4 osztály. Olvasni és értelmezni az olvasottakat kell, számolni, osztani-szorozni tudni kell. Azon lehet vitatkozni, hogy kell-e egy rakat évszámot bemagolni később, de az alapok igenis fontosak. Nekem a gyerekek érezték rosszul magukat ha valami nem ment, ráadásul sok dolog egymásra épül: ha nem tud összeadni a gyerek, akkor a szorzás se fog menni meg a mértékegységek átváltása.