Mit szolnal szulokent ahhoz, hogy a 20 eves gyereked nem randizik/nem volt soha kapcsolata? Anya szerint ez ciki es eretlen.20/L

Elhiszem h rosszul esik, de sajna igaza van, tenyleg fura ha ebben a korban nem volt meg senkid es nem is nagyon izgat a tema. 🤷‍♀️

Szerintem nem kéne ebbe beleszólnia anyudnak, és megjegyzéseket se kéne tennie. Én nem teszek ilyen megjegyzéseket a gyerekeimnek, az ő dolguk, hogy mikor, kivel ismerkednek vagy nem ismerkednek, nekem semmi közöm ehhez.

Valakinek arom aszexnek is lennie kell, nem? (:

Jôl teszed, ne randizz,mert csalódás ér.

Szerintem anyukad nem erzi h ezzel bant, csak rosszul probal osztonozni.

Azzal, hogy anyukád ezt a szemedre hányja, nem segít semmit. Ha valaki egyedül van ebben a korban, és korábban sem volt kapcsolata, az vagy azért van, mert nincs rá igénye, introvertált, vagy csalódások, visszautasítások, traumák érték. Tudatosítsd magadban, hogy nálad ez utóbbi az ok, és ha van igényed párkapcsolatra, akkor keresd szakember segítségét, mert egyedül nehéz kiutat találni. Anyukádat szereld le, mondd meg neki, hogy keresed a megoldást, de az ő segítsége nélkül. És inkább egy külső szakemberhez fordulj. Egyébként nekem is viszonylag későn lett párkapcsolatom (25), és egyáltalán nem bántam meg, hogy kivártam azt az embert, akiben meg tudtam bízni, és nem adtam oda magam jobb híján valakinek csak azért, hogy legyen tapasztalatom.

Már többszörös nagymama vagyok. Van egy gyerekkori barátnőm, akinek soha nem volt kapcsolata. Zárkózott, önbizalomhiányos volt világéletében. A szülei meghaltak, testvére nincs, nagyon magányos. Az állataival él, az embereket nem igazán szereti. Ahogy idősödik, egyre megkeseredettebb. Nemrég volt egy nőgyógyászati műtéte, ott ráírták a kórlapjára, hogy érintetlen. Mesélte, hogy a nővérek is "csodájára" jártak, és hogy ez mennyire megalázó volt neki. Őt speciel túlféltették a szülei, meghatározták minden lépését, nem hagyták felnőni. Sajnálom őt, mert rajtam kívül senki még csak fel sem hívja, minden dolgát egyedül kell intézni. Mondogatja, milyen borzasztó lehet nekem, folyton dolgom van, miért takarítok, főzök állandóan, futok az unokák után, segítek a gyerekeknek, rendben tartom a kertet, stb. Estére már nagyon elfáradok. De másnap újult erővel újra kezdem, mert nem tudnám elképzelni az életemet a férjem és a családom, a teendők nélkül. Kérdező, én sosem szerettem volna, ha "túl jó" gyerekeim lettek volna, örülök, hogy már mindegyiknek van családja, férje, felesége, saját élete. Tudom, hogy népszerűtlen lesz a válaszom, de bárkivel találkozom, első kérdésük, gyerekek, unokák hogy vannak? Édesanyádnak biztos, hogy kellemetlen azt válaszolni, az én gyerekem ki se mozdul otthonról, nincs barátja, nincsenek barátnői. Sokan sajnálni fogják emiatt, és bizony, az emberek gyarlók, összesúgnak a háta mögött, vagy kinevetik. Vannak, akik ezt jól kezelik, nem érdekli őket, ki mit szól, de főleg az én korosztályomban még sokan adnak erre. Személy szerint én úgy vagyok ezzel, inkább legyen 100 irigyem, mint egy sajnálóm. Valószínűleg édesanyád is szeretné már, ha "révbe " érne a gyermeke. A saját életedet te tudod irányítani, de ne úgy élj, hogy később megbánd a döntéseidet.