Már nem kamasz,de úgy viselkedik.Van még valaki akinek a 20 éves gyereke csúnyán beszél vele?Hogy kezelitek?

Hm... Én már rég megfogtam volna a petyerkáját és mehetne ahova szeretne..

Miért tűröd ezt a viselkedést?

12, nem valóban nem a te hibád. De ettől te jobban érzed magad ha a hibáját így kezeled?

Ha 20 évesen elaludtam volna reggel és elkések, akkor a szüleim nem mondtak volna semmit, mert az én dolgom ha elkések. Vagy ha én meg nekik morogtam volna, akkor valószínűleg normálisan leülnek velem es emlékeztetnek hogy felnőtt vagyok és a tetteimért kizárólag én felelek. De biztos nem vágtak volna a fejemhez egy ilyen arrogáns mondatot, hogy "nem én tehetek róla".

Ez nagyon bántó szerintem. És ha egész életében ebben a stílusban kommunikáltál vele akkor edd meg amit főztél. Változni nem fog már a helyzet. Kérd meg hogy költözzön el és élje mindenki az életet. Idővel a távolság miatt jobb lesz a viszony köztetek.

komolyan, itt mindeki milyen hiperérzékény

ordibál veled, követelődzik, mindnenben kiszolgáltatja magát, nem segít semmiben, vagy egyszerüen csak káromkodik? mert nem ugyanaz.

stresszes az látszik, talán pont a munkahelye miatt. emiatt mindenenn felhőzza magát, és azokkal veszekedik, akiket amúgy szeeret. ez egyébként neki se jó. az elköltözéstől nem lesz könnyebb.

munkahelyválátás a megoldás-

tudom mert átéltem ugyanezt.

le lehet vele ülni beszélgetni, normálisan elmondva hogy ez így neked nem jó é s arra kérni, ne csinálja ezt. ideig-óráig megoldást jelent, de nem fog ettől még megváltozni a kiváltó ok.

esetleg pszichológus

#12 hm... azért anyuka is agresszív

elaludt, ideges, te meg teszel még rá egy lapáttal

fektessetek le szabályokat

ki kelt kit? ki főz? eszik amit csinálsz vagy magának kell megcsinálni, magának kell felkelni, és akkor nem szólsz bele mikor teszi, mit eszik, ő élete, ő felelőssége. kié a kutya? akkor az viszi le, az ad neki enni, az takarít utána, és nem más. esetleg megkérheti a másikat, de az szivesség.

és innentől ne szólj bele az ő dolgába, ha megcsinálja, ha nem. felnőtt.

ha elkezd veled ordibálni, egyszerűen hagyd ott. ne állj le vele veszekedni, visszakiabálni, egyszerűen ott kell hagyni mint egy 5 évest. de az is megoldás, hogy ilyenkor megöleled, és azt kérdezed mi a baj? ne lepődj meg, ha elsírja magát. (persze ezt csak párszor lehet eljátszani)

magadban azt kéne eldönteni, hogy te mit akarsz. biztos támasz akarsz lenni, vagy szeretteljes menedék a külvilág borzalmai elől, vagy hagyod kirepülni. ha biztos támasz, akkor sugározd ezt. hogy hozzád mindig fordulhat ha problémája van. de ha 12-15 évesen ezt nem csináltátok akkor lehet, hogy már késő. de egy próbát megér. :)

ha nem akarod ezt, akkor hagyd elköltözni. ettől még stresszes lesz, csak nem tudsz róla, nem rajtad vezeti le. ugyan ez nem a hosszú kiegyensúlyozott élet titka, de így járt.

emúgy ez nem függ össze a korral, bárki lehet a stressztől idegbeteg 30-40 évesen is.

ha nem a stressztől van, akkor egyértelmüen pszicholgus, mert ott akár valami betegség is állhat a héttérben (első körben nem kell pszichiáter)

nem 20 évesen kell a tiszteletet megkövetelni. a gyerekedet nem most rontottad el, hanem kiskorában. megszokta hogy lehet veled így beszélni. esetleg a férjed is így beszél veled.

az meg hogy el sem olvasod amit írtam, akkor minek töröm itt magam? költözzön el, az lesz mindenkinek a legjobb