Csak szerintem gáz már a túlzott "jófiúskodás"?

Én is egy tipikus "jófiú" vagyok (nem iszom, N bulizom, stb), de hánynom kell a túlzott jófiúskodásból. Pl osztálykiránduláson az egyik osztálytársam (fiú) azzal menőzött, hogy nem tudta eldönteni, hogy 2 vagy 3 könyvet hozzon magával az osztálykirándulásra. Ami egyfelől tök hülyeség, ennyi ideje abszolút nem volt olvasni, de ezt tudhatta volna. Nem tudom, ez engem már annyira idegesített, mintha azzal dicsekedett volna, hogy mennyi vodkát hozott. Meg lépten-nyomon azt hangoztatja, hogy ezeket az éveket a tanulásra kell szánni, hogy minél több tudást magadra szedj, és minél sikeresebb legyél a munkádban, minél többféle munkát el tudj végezni, stb baromság. A tinikornak csak egy kis része a tanulás (szerintem). Nem azt mondom, hogy a pénteket, és a hétvégét bulikban meg az árokban kell tölteni (sőt), de egy kis csajozás, járás, hobbik (!!!) igenis fontosak. Ha csak tanulsz, használhatatlan leszel. Meg amikor a héten filmet néztünk, és direkt megfújták a lányok az ötletét (fantasztikus róka úr, nem láttam, de az alapján, amit hallottam róla, nem tiniknek való), majd dacosan a telefonján játszott, miközben a lányok által kiválasztott Netflix filmet néztük, ami az első filmnél megérthető volt, a másodiknál kevésbé, ami egy korrekt sci-fi volt. Kicsit az az érzésem, mintha nem is akarna "jófiú" lenni, csak azért csinálja, mert ezt gondolja menőnek (ami meg a másik véglet)

Nagyon vallásos családból való

Kilencedikesek vagyunk egyébként