Rosszkedvűen indul reggel iskolába a kamasz gyereketek?

Gyűlöltem iskolába menni, gyakorlatilag tovább benn voltam, mint a nyolcórázó apám, aztán míg ő hazament és elvolt, én tanultam még 2-3 órán át.

Tényleg remek dolog volt, imádtam.

Oh, wait...

Én is utaltam. Az en bioritmusomhoz kiskoromtól nem passzolt a korán kelés, ha csak 1 órával később kelltt volna menni sokkal jobb lett volna. Éjjeli bagoly vagyok most is, hullafaradtan sem tudok jól aludni. Így nyilván ha reggel volt dolgozat vagy matek óra amin az agyunkat jobban kellett használni megszívtam. Meg őszíntén már untam az egészet.

Kamasz korra már évek óta ugyanazt csinálod minden nap, majdnem ugyanazokkal az emberekkel, ki lehet égni szerintem ebben is. Alig vártam hogy vége legyen. Rémálmaim voltak anno hogy újból kell kezdenem a gimit..

Szerintem egyik gyerek sem szeret iskolába járni. De vannak ott jó dolgok is, ha jó az osztályközösség.

Az én fiam adhd-s. Imádom, szeretem, de néha kedvem lenne elköltözni.

A reggelek úgy szoktak kinézni, hogy lejön a gyerek begyógyult szemekkel:

-Jaj! Utálok iskolába menni. Nem akarok, fúj. Ma is milyen rossz napom lesz.

Ezt olyan hangon, mint Füles a Micimackóban, szorozva tízzel.

Eleinte még bírom. Szoktam neki mondani, hogy én megértem, sajnálom, de ez van. De ezt folytatja amíg el nem indulunk. Fél óra múlva már a falat kaparom, néha össze is szoktunk veszni. Erre a válasza:

-Hát neked sem lehet elmondani semmit! Persze, hogy tudom, hogy kell iskolába járni, de hadd panaszkodjak már.