Nagyi logikátlan hülyesége (? )

A nagyim kivételezik az unokaöcsémmel, aki most nála lakik mert az apja Németországban van 6 hónapra az anyukája pedig meghalt még mikor egész kicsi volt.

Megértem, hogy mindent meg akar neki adni, amit egy anya hiányában nem tudott átélni, de ez már szerintem túlzás.

Még kicsik voltunk, mikor egy suliba jártunk, az unokatesómnak is volt ünnepsége, még csak verset se mondott, a nagyi ott ült, mikor én a szomszédos osztályban a saját magam által írt és rendezett kis színdarabot adtam elő az osztályommal.

Később, mikor én sulit váltottam, rettenetesen izgultam, mert egy elég erős suli és örültem, hogy felvettek, ő annyit se mondott, hogy ügyes vagy, a drága unokaöcsém meg éppen hogy nem bukott meg ötödik osztályban, a nagyi meg gratulált és a kedvencét főzte.

Családi ebédeken ha olyan kedve van, felállhat és odacsücsülhet a géphez az a kis kocka, a nagyi nem szól, nekem meg úgy kell kikérezkednem mosdóba, mint az ovisoknak.

Most pedig itt állok a pályaválasztási hűhó közepén, ő mindenképpen be akar engem - reál agyú művészt - gazdasági suliba, folyton veszekszik ezen a szüleimmel, hogy ne pazaroljam el magam egy művészetiben, mikor - nem dicsekvésképp - most lesz kiállítva pár képem.

Mégis én vagyok a haszontalan gyerek, aki nem csinál semmit és nem lesz belőle semmi.

Csak mert a kedvenc unokatesóm egy elhízott kis antiszociális kocka, akit védeni kell, mert az anyját nem is ismerte, az apja meg professzor és Németországban van. Én meg itt vagyok, kitűnő tanuló, zenélek, festek és a szüleim egyszerű, kétkezi munkás emberek. Megjegyzem, az anyukám a lánya, akit utál...Mit csináljak? Már szétrobban az agyam és muszáj nála lennem egy csomót mert a suliban nincs menza és nála ebédelek, minden nap meg nincs pénzünk befizetni valahova és a szüleim este 8-10 között érnek haza...Segítség!

13/L