Mit lehet kezdeni egy bulifüggő gyerekkel?

Szerintem csak tutira elszállt felette az idő, mert szerelmes, észre se vette, olyan nehéz volt elszakadnia a fiútól, vagy a másik variáció, hogy valamibe úgy belemélyedtek, hogy nem tudta, hogy hogyan vessen véget a szituációnak (pl filmnézésre, vagy hasonlóra gondolok, ahol 15 évesen még ciki felállni, hogy bocsi, mennem kell, mert otthon várnak), és ezért inkább kivárta. Szerintem ilyenek lehettek, és igen, ezt nem kellett volna megtennie, nagyon nem. De miután tanult az esetből, egyezzetek meg, hogy mindig felhív téged, ha eddig még ez nem volt szokás esetleg nálatok. S mondd el neki, hogy félted, mert bármi baja eshet, aggódsz, csak ezért van ez. Ne sokat tilts, inkább magyarázz szerintem. És bocsi, hogy beleugatok, mert a te lányod, te tudod jobban a nevelését, végülis nekem még gyerekem sincs, úgy okoskodok, csak magamra gondolok vissza, hogy anno milyen voltak, kamaszfejjel mikre gondoltam, és mi esett jól akkor nekem.

S bár már ma késő van, ma már otthon maradt, akkor ez a mai nap a bünti, de szerintem holnap engedd el mindenképp, sőt nagyon szép gesztus lenne tőled, ha ezt a srácot magad hívnád fel, és mondanád neki, hogy ma azért nem tudott menni a lányod a megbeszélt randira, mert otthon volt rá szükség (így, nem kell leégetni, hogy büntiben volt, az csak a kettőtök dolga), de már holnap, azaz szombaton megy, és kérd meg, hogy legyen ott, ha neki is jó, így össze tudják hozni a randit.

Hidd el, egy ilyen lépés után a lányod a nyakadba ugrana, összevissza puszilna, és egy életre tanulna az esetből. Jobban megértené, mert ha tiltó maradsz, akkor dacot szül a dolog, de ha engedsz holnap, akkor visszatér a régi anyukája, és úgy fog ennek örülni, hogy soha többet nem akarja majd ezt nálad elveszteni, így ezért fog teperni, magától, ki se kell kényszeríteni.

Kisujjadat nyújtod és már rögtön az egész karod kell.

Ismerős...

Nagyon vissza tudnak élni a szülő jóhiszeműségével.

Egyébiránt én nem engedem semmiféle buliba, nagyon gyerek ahhoz még.

Jogos amit mondasz, én szülőként abszolút egyetértek! Ha nem csinálja meg az alapvető dolgokat otthon és tiszteletlen, akkor viselje el a következményeket. Sőt! Ha tovább durcáskodna és pofákat vágna, leülnék vele beszélgetni és megmondanám neki hogy vagy hajlandó normális képpel és hangnemmel beszélni velünk vagy a következő alkalommal se megy sehova. Iskolától a szobájáig, szobától az iskoláig.

Én nem kecmecezek hallod-e, az meg elfogadhatatlan hogy elmegy 1 órára, nem tudod hol van, mi van vele, és még a telefont se veszi fel...

Azt hiszem hozzám képest te még a nagyon-nagyon engedékeny szülő kategóriájába tartozol, én viszont nem!