Normális ez? Tegnap meghalt a nagymamám. Nagyon szerettem, és a fiam is.2 napja csak sírok és sírok.11 éves fiam egy könnycseppet sem ejtett érte és ez nagyon bánt.

Amikor nekem meghalt a nagypapám akkor én egy hétig nem tudtam sírni miatta. És nem csak anyukámat, de engem is nagyon bántott hogy miért nem tudok sírni. A temetés után viszont órákig sírtam, és utána még napokig minden este sírva feküdtem le. Kellett egy kis idő amíg felfogtam hogy tényleg meghalt. :(

16/L

Mindenki máshogy dolgozza fel a gyászt. Pláne egy 11 éves gyerek máshogy dolgozza fel, mint te. A húgom 9 éves volt, amikor a nagyapánk meghalt és ő sem sírt egy kicsit se. Ettől függetlenül szomorú volt és bántotta a tény. Én sem sírtam, amikor hajnalban kiderült. Akkor se, amikor a másik nagypapám meghalt (akkor én voltam 11, a húgom pedig 3). Valahogy nem fogtam fel igazán. A temetést viszont mindkét alkalommal végigsírtam. Tavaly előtt Beethoven Holdfény szonátája ment a nagyapám temetésén, azóta rámjön a sírás, ha hallom azt a zenét. Ez ilyen dolog. Biztos, hogy a kisfiad is szomorú és gondolj arra, hogy talán csak a gyász miatt vagy érzékenyebb és a saját fájdalmad érezteti veled azt, hogy haragszol rá, amiért - látszólag - neki nem fáj annyira a nagymamád elvesztése. Őszinte részvétem a nagyidért.

18/L

Lány létemre én sem sírtam, amikor elvesztettem az egyik papámat, ill. a dédmamámat, de nagyon hiányoznak és imádtam őket. Mindenki máshogy fejezi ki az érzelmeit, én speciel halállal kapcsolatos dolgokat rajzoltam - pl. egy keresztet cipelő mangát, pisztolyt, ami körül vértócsa van, és az a helyzet, hogy ahhoz képest, hogy milyen fiatal voltam és vagyok, nem kéne ilyeneket rajzolnom, viszont nagyon jók lettek :,) -, a suliban még a kedvenc tantárgyam se kötött le, pedig imádom a matekot.

A kérdésekre válaszolva, az is normális, hogy a fiad nem sír, meg az is, hogy így érzel. Hogy elmúljon, jusson eszedbe, hogy nem mindenki sírással dolgozza fel, hogy egy rokonát elvesztette. Egyébként az mióta elvárás, hogy hogyha egy közeli hozzátartozó meghal, sírni kell?

Nekem amikor meghalt a nagypapám, nem tudtam sírni. Mindenki sírt körülöttem, de én egyszerűen nem tudtam, még a temetésén sem. Csak a suliban, egy barátnőmnek sírtam ki magam, majdnem minden nap a "szertárban".

Most így visszagondolva szörnyű érzés fog el, hiányzik, pedig már 5 éve volt :(

14/L

Amikor 18 éves koromban meghalt a nagypapám, az első egy hétben nem sírtam. Mély fájdalmat éreztem, de sírni nem sírtam...a temetés után pityeredtem el először. Mintha a temetés előtt fel sem fogtam volna, hogy az imádott nagypapám nincs többé...amikor viszont lezajlott a temetés, napokig zokogtam. Lehet, hogy a Fiadnál is így lesz majd. Egyébként nagyon jól írta valaki pár válasszal előttem, hogy nem feltétlenül a könnyek jelezhetik a gyászt...lehet, hogy a gyereked az a típus, aki nem hisztérikus zokogással fejezi ki a fájdalmát, hanem "némán sír", azaz belül nagyon bántja a dolog, de nem mutatja ki...én 11 éves voltam, amikor a keresztapám halt meg tragikus hirtelenséggel, de én sem sírtam...csak hónapokkal később, amikor egy kedves közös emlék az eszembe jutott, akkor tört el a mécses.

Ne hidd, hogy közönyös a Fiad.

26/L

Szia!

Először is fogadd őszinte részvétem!

Jól mondják: tényleg ne hidd, hogy szándékosan nem sír a Fiad! Valószínűleg annyira megrendült, hogy nem tud sírni!

Amikor a Barátnőm meghalt (2 évvel ezelőtt), én napokig nem tudtam sírni, szinte el sem hittem, hogy valóban megtörtént. A sokk dolgozik ilyenkor az emberben, valószínűleg a Fiadnál is ez a helyzet. Mindenki máshogy reagál és máshogy dolgozza fel, más ütemben. Szóval eltelt pár nap és akkor jött a sírás, de akkor nagyon:S Mikor Ő meghalt, azt hittem, hogy rosszabb már nem jöhet, de az élet megint meglepett és 4 hónappal ezelőtt elment a szívbeteg Édesanyám is!:-( Az Ő esetében annyira megrázott a történtek (pedig a Barátnőmet is nagyon szerettem, megrázott az Ő esete is, de azért egy szülőt teljesen más elveszíteni!) Szóval annyira megrázott a történtek, hogy hetekig nem tudtam sírni. A temetésen sem. Úgy éreztem magam, mint akiben nincsenek is érzelmek, mint aki egy másik bolygóra került. Aztán egy este jött egy gondolat, Anyuról és sorra villant be minden. Akkor felfogtam, hogy mi is történt és ne tudd meg... Nagyon kiborultam.

Szóval sokszor tényleg nem annak fáj a legjobban, aki a leghangosabban zokog, hanem aki sírni sem tud a fájdalomtól. Adj időt a Fiadnak, semmiképp' se mondd neki, hogy rosszat csinál azzal, ha nem sír, mert valószínűleg nem is tud szegény. Majd fog sírni, hogyha felfogja szegény, ami történt.

Kitartást Nektek és mégegyszer részvétem!