Szülők mikor volt az a pont?

Ugyan én gyerek vagyok, de igyekszem, hogy a szüleim ne tudjanak mindenről...

15L

Nem ismerek szülőt, aki rájött volna, hogy elrontotta a gyereknevelést, de ha rá is jött, soha az életben be nem ismerné. Ez elvi kérdés. A saját életéből x évet elrontott, és ezt kellene beismerni. Nagyon kevés ilyen ember lehet. Ez túl fájdalmas ahhoz. Tisztelem, aki meg meri tenni.

A gyerekek soha nem azok, akiknek a szüleik gondolják. Mert abban a kapcsolatban szülő-gyerek viszony van, de mindenhol máshol más szerepben vagyunk, barátnő, barát, szerető, férj, feleség, anya... azok nem ugyanolyan szerepek, másokat vár el tőlünk. Nincs szülő, aki teljesen és tökéletesen ismerné a gyerekét, mint anyát, barátnőt, vagy szeretőt. Ezért az, hogy nem azok a gyerekeink, akiknek mi gondoljuk, mindenkire igaz. Kivétel nélkül. A TE gyerekeid sem azok lesznek, akiknek TE látod őket.

N28

Mindent helyre lehet hozni, ne keseredj el!!!!!!!!!!

Én is kétgyermekes anyuka vagyok. A gyerekeink változnak, valahol elvesztetted a fonalat. Talán másra figyeltél jobban. Mindenkivel megesik. Ismerd meg a gyereked kivé változott, de ne feledd ez sem a végleges állapot, innen is tovább lép majd, és rendes felnőtt lesz belőle. Higgy benne, és ne támadd, hanem próbáld megérteni. Engedd hogy kövessen el hibákat, hiszen abból tanul.

Egy jó időben elkapott mély beszélgetés, szeretetteljes légkörben új időket hozhat életetekben. Ne add fel!

Ez akkor kezdődik, amikor a szülő elkezdi

1. nem szeretni, ha tudtán kívül is

2. nem tisztelni

3. elárulni a gyereket,

4. nem bízni, nem hinni benne.

Ennek az alapja már a csecsemőkorban elkezdődhet, pl. alvásba siratással, később a házi tevékenységekbe való be nem vonással, aztán büntetéssel, meg nem hallgatással stb. stb. Ennek leírása egy egész könyvre rúg, de nagyon röviden ez van mögötte, ezek vezetnek egymásra épülően ahhoz, hogy a gyerek egyre távolodik a szülőtől, nem bízik meg benne valamilyen szinten, nem bízza rá a problémáit és véleményeit, vagy megteszi, de akkor egyetlen utolsó áruláson múlik, hogy mikor fordul át. A lázadás nem ösztönszerű, ez egy régi tévedés, amit a pszichológia csak mostanában kezd belátni, hanem mindig szülői árulásokon és szülői árulásokon alapuló gyermeki árulásokon alapuló szülői árulásokon alapul (nem elírás). A gyerek, akinek felhőtlen a kapcsolata a szüleivel, nem lázad, hanem kibontakozik és szárnyal.

De ahogy Első írja, ezzel nagyon kevesen képesek szembenézni, már a kérdésfeltétel is dicséretes. :)