Mit csináljak, ha képtelen vagyok bárkinek az érzéseimről mesélni? Még az anyámnak is!

Sziasztok!

17 éves lány vagyok. Nem tudom miért van ez, de sosem tudtam beszélni az érzéseimről, mindig is "gáznak" tartottam, meg valahogy úgy éreztem, hogyha kimondom őket, úgy tűnik majd, hogy nem gondolom komolyan. A barátnőim mindig mondogatják, hogy ez meg az a srác jajj, de helyes, én meg sosem mondok nekik olyat, hogy ki tetszik, mert úgy érzem, hogy... gáz, ha ilyet mondok. Ha szomorú vagyok, sosem mondom el miért. Októberben fogytam 12 kilót, mert utáltam magam, és azt se tudta senki, hogy miért... Csak mondtam, hogy jól vagyok. Most van barátom, belé szerelmes vagyok, és neki tudom mondani, hogy szeretlek, de csak neki. Ha más kérdez róla, és kimondom, hogy szeretem, olyan hülyén hangzik... Anyukám őt nem igazán kedveli, többek között azért, mert nem mesélek róla. Nem tudnám neki elmondani, hogy lassan lefekszem vele, amúgy is azt gondolja, nem komoly. Mikor megtudta, hogy járunk, attól sem volt boldog, ezért nem is MEREK neki beszélni róla. Barátnőimnek sem. Kicsit úgy érzem, hogy amit együtt csinálok a barátommal, az olyan szégyenleni való dolog, és mindenki gáznak tartaná, holott tudom, hogy természetes. Más is van így? Mit csináljak?