Lányom túl nagy szájú mindenhol. Ez baj?

De legalább nem hagyja magát! Mondjuk én is pont ilyen vagyok! Addig nincs vele baj, amíg neki van igaza szerintem.

De ez csak az én véleményem.

Én ugyanilyen vagyok csak a 16 éves kiadása a lányodnak. Nővérem dettó, ő most 24. anyukánk nem igazán erős jellem ő is inkább szaladgált volna egyik helyről a másikra. Ugye én még fiatal vagyok, ezért rengetegen nem is foglalkoznak velem pl. hivatalos ügyekben, de sok más helyen sem. Aztán kinyitom a szám és minden megváltozik. Nem baj az, ha valaki ki tud állni magáért. Anyu sok helyre már engem küldd, ha valamit el kell intézni, mert talpraesettebb vagyok és szépen diplomatikus megmondom a segíteni nem akaró emberkének, hogy márpedig neki ez a munkája, úgyhogy legyen szíves emberszámba venni.

Egyik kedvenc sztorim:

Bejárós vagyok, minden hónapban buszbérletet veszek. Anyu egy 5000-t szokott adni, mondván a visszajárót megtarthatom. A kasszában meg mindig panaszkodnak, hogy nem igaz, hogy nem tudok pont annyit vinni, mi az, hogy még ő adjon vissza nekem. Én ezt meguntam és elkezdtem 5 Ft-osokat gyűjteni. 3 hónap alatt meglett egy bérlet ára. Márciusban megyek, hogy megvegyem a bérletet. Mondják az árát. Fapofával odaadok PONTOSAN ANNYIT 5 forintosokból. A csaj fel volt háborodva, hogy hát én ezt hogy képzelem, ő ezt nem fogja átszámolni. Tettettem a hülyét, mondtam, hogy ezelőtt mindig az volt a baj, hogy túl nagy címletben fizettem, ez itt pontosan annyi, amennyibe kerül. Dehogy neki ezt át kell számolni, mert csakígy nem fogadhatja el, meg minden. Mondtam neki, hogy ő itt egy alkalmazott. Nem csak annyi a feladata, hogy ha venni akarnak mondjuk egy bérletet, akkor a lehető legnagyobb címletekben, de pont annyi pénzt elvegyen és betegye a kasszába, hanem, ha fizetni akarnak, akkor tudja már beütni a gépbe, tudja már elolvasni a visszajáró összegét és azt tudja már kiszámolni valamint a kezembe adni. Mert EZÉRT fizetik. Ha pedig nem tudna visszaadni, akkor udvariasan kérjen meg arra, hogy váltassam fel valahol. Amikor sikerült kb. 15 perc után megértetnem vele, akkor pedig fogtam és odaadtam neki, normális papírpénzzel és nagycímletű

érmékkel. Majd további szép napot kívántam és elmentem. Azóta nem akadékoskodik.

Ez most egy pitiáner eset volt, de az embernek nem szabad hagynia magát.

Bocsánat, hogy így, két részben küldöm, de az előbb véletlenül rányomtam a Válasz küldése gombra...

16/L