Volt már olyan érzésetek hogy egy helyzetben nem igazán a konkrét helyzet idegesít, hanem az hogy nincs senki melletetek?

atgondolnam, h ha van-e olyan koztuk,aki megerdemel meg egy eselyt.

igen, velem is tortent mar ilyen. megy enelkul is, de baratokkal minden sokkal konnyebb :-)

én is átgondolnám,ki az,aki egyébként igaz barát volt,csak megcsúszott,és adhatok neki még egy esélyt.

ha nincs ilyen,megbeszélném a szüleimmel.

Problémafüggő!

Van amiben a szülők tudnak segíteni, van amiben a testvérek, és van amiben a barátok. Viszont néha elég, ha egy ilyen oldala kiírja valaki a problémát.

Igen,volt,pont 23.-án.Elmentem a középiskolámba iskolarendszerű OKJ-s képzési megbeszélésre,ahol érettségiztem,és kijelentették,hogy az az OKJ-s képzés egyszerűen nem indul,és hogy vagy másabb(alacsonyabb szintű) leszek,vagy pedig ennyi volt.Előtte alapból is durván összejöttek egy dolgok,elvesztettem egy nagyon fontos embert egy másik miatt.

Az OKJ-s megbeszélés után természetesen rájöttem,hogy ezt egyedül nem fogom megoldani egyelőre,sőt,valakit fel kell hívjak,aki segíthet.Hívtam minden ismerőst össze-vissza,azt az embert is,akit elvesztettem még az előző napokban.Beszéltem 2 emberrel,de ők nem adtak használható tanácsot,utána egész nap anyámmal vitattam a helyzetet,és ő sem mondott sokat.

Átgondoltam,mondom nekem muszáj valahogy talpra állnom!Ha egyedül nem állok talpra most,akkor sohasem fogok!Na,de!Ezután egy ötlettől vezérelve felmentem Facebookra,és úgy gondoltam,hogy ráírok a volt anatómia tanárnőre,akivel egyébként már tegező viszonyban vagyunk.Nem írt vissza sokáig,aztán láttam valami telefonálásos lehetőséget(sosem hívtam még Facebookon sem senkit),őt felhívtam.Felvette,beszélgettünk körülbelül 1 órát,és biztatott végig!Úgyhogy isteni szerencsém volt,hogy biztatott valaki.Vele egyébként hullámzó a kapcsolatunk,de most éppen a jó helyzetben voltunk.:) Úgyhogy szerencsém volt,hogy végül ő ott állt mellettem...

De így is magamtól kell talpra álljak,nem szabad mindig mástól várni a segítséget!

18/L

:) Aki látásból ismer engem azt mondaná, hogy nagyon sok barátom van. Én tudom, hogy egyet sem érdekelne ha meghalna a kutyám és felhívnám... Illedelmesen meghallgatna, még talán sajnálna is, de akkor sem lenne az a tipikus filmbeillő "legjobb barátnő"-s megnyugtatás. Nincsenek igazi barátaim.

Szerencsére van barátom, aki nagyon szeret és mindig segít. Úgyhogy én csak rá támaszkodhatok. :)

17L