Miért nem kellek a lányoknak, azért, mert jó fiú vagyok?

Valószínű, hogy ez most rosszul fog esni és ne haragudj, nem bántásból, de veled nem az a baj, hogy jófiú vagy hanem az, hogy unalmas.

Az én férjem is jófiú, minden anya álma, de mégsem unalmas. A jófiúságnak is vannak szintjei.

Egyébként pedig 17 évesen semmiről nem vagy lemaradva.

Az a probléma, hogy senki sem tanulmányi eredmény alapján választ magának párt.

Nyilván senki sem örülne egy buta, bukásra álló srácnak, akinek kiesik a szájából a kapanyél..De az, hogy kitűnő vagy, nem fog téged csajmágnessé tenni, nem is értem miért hitted, hogy ez a kulcsa.

Szerintem ha tanulsz azt magad miatt tedd. Az említett lány is fiatal, még a kalandokat keresi, jobb esetben az meg fog változni (ha nem így lenne akkor egy hozzád hasonló srácot meg sem érdemel).

Valószínűleg túlságosan rágörcsölsz a csajozásra, lehet ezért nem jön össze (vagy észre sem veszed, hogy másnak viszont bejönnél).

Van hobbid? mivel szeretsz foglalkozni?

Talán hasonló érdeklődési körűek társaságát kelen keresned.

Milyen csajt képzelsz el magad mellett? (vagány/szerény) Mert akit említettél a kérdésben, hát ő elég könnyűvérűnek tűnik.

A legtöbb tini szabadidős elfoglaltságai közben akad rá a szerelmére. Járj filmklubokba, jelentkezz tánccsoportba, ifi hittanra, bármire, ahová több lány is eljár.

És igen ne akarj mindenáron valakit, csak ismerkedj, tanulj meg beszélgetni, érdekesen sztorizni, kedvesen figyelni, és menni fog magától.

Én a magam, hasonló 'kárán' adok neked javaslatot.

Nekem volt egy lány, akit megismertem, jóba lettünk.. Több mint egy évig nagyon jó barátok voltunk, és végig azt hittem lesz valami, ha egy kicsit rendberángatom magam... Elkezdtem kondizni, sportos lett a testalkatom, leszedték a fogszabályozómat, mindeközben próbáltam megfelelni egyre több dolognak, ami már tök lehetetlennek tűnt... Szóval végre normálisan kikupálódtam, úgy voltam vele, ha fejben jól összeillünk miért ne? Aztán elhívtam pár randira, ami után megmondta korrekten, hogy nem fog menni. Ez az első két hétben nagyon lehangolt, aztán kicsit kevesebbet beszélünk, jóba vagyunk, de rájöttem, hogy tökre nem érdekel a csaj... Sőt kifejezetten azt éreztem, hogy nagyon nem illünk össze...

Ezután folytattam az edzést, sportot, sokat olvastam, családommal utazgattunk az azt követő nyáron. (Ez volt idén.) Elkezdődött a suli és észrevettem mennyi szép lány van... Elkezdtem velük dumálni, az elején még kicsit esetlennek éreztem magam, de a lányok 70%-a ha kicsit vicces vagy és "beégsz" max cukinak tartja... Egyik sem volt életem szerelme, de megtanultam beszélni lányokkal.

Szóval eddig igazából tiszta profit, hisz magam "fejlesztésével" sokat töltöttem, jobb ember lettem:)

Egy idő után csomó csajjal lettem jóba, úgy kb 3 hónap alatt... Nagyon sok kedves lánnyal megismerkedtem, és sokuknál próbálkoztam is, akivel el tudtam képzelni valamit... Hát bevallom az utóbbi fél évben volt jónéhány visszautasításom, de nem csüggedtem, aki szimpatikus volt adtam neki egy esélyt.:)

És végül közeledünk a mához, novemberben megismertem egy olyan lányt, akivel amúgy szóba se állnék, hiszen miért érdekelnék egy olyan csajt, aki 'bárkit megkaphat' szinte. Még a hónapban összejöttem vele...:) Persze én még sose csókolóztam, sosem volt barátnőm, teljesen tapasztalatlan voltam...

Hogy őszinte legyek a tanulság: nem volt hiábavaló amit eddig csináltál, sőt!!! Sokkal jobb embert faragsz magadból! De tudni kell beszélni, próbálni jófejnek, érdekesnek lenni...:) Ha ez meg van akkor csak a megfelelő csajra kell várni... Látod én sem adtam fel, és rinyáltam, hanem ismerkedtem, még ha a csajok konkrétan eleinte kinevettek is...:D

Próbálkozz, kitartás! Egyszerre csak egy csaj!

Persze amúgy lehet, hogy a Te problémád másban rejlik, nem ismerlek:)

17/F