Mindent elfelejt. Mi a teendő ez ellen?

Én is használok naptárt, különben állandóan elfelejtenék mindent. Mikor miből írunk dogát, hányra megyek kozmetikushoz/fodrászhoz, stb. Sokkal egyszerűbb így az élet.

19L

Két oka van az effajta feledékenységnek:

Az egyik, hogy a gyereket ezek a dolgok totál nem érdeklik, gondolom máson jár az esze.

A másik, hogy valószínűleg nem egy szorongó alkat, tehát magasról tesz arra, ami nem érdekli.

El lehet felejteni ugyanúgy határidőnaplóstul is az egészet. Lenne ennek egy olyan megoldása is, hogy az iskola túlbuzgás helyett megszűrné azt a soha véget nem érő feladat- és programrengeteget, ami a fiataloknak nem való, és hagynák őket inkább élni. Nekik is egy gyerekkoruk van...

4. nem biztos, hogy a gyereket ezek a dolgok totál nem érdeklik, például ha az apja agyba-főbe püfölte gyermekkorába, meg ott volt állandóan a feje felett, mint lángpallossal fenyegetően, akkor hogyan tudna bármit is megtanulni, akkor egy kényszer lesz benne csak: el innen, menekülni, kijutni innen másfelé, máshova; ahol legalább normális és nyugodt helyen lenne, pl.: barátaival, vagy olyan helyen, ahol megértik és elfogadják.

Egyetértek, és én is ezt mondom: hagyni kellene őket élni. Addig vidámnak lenni, amíg megtehetik, később úgy is olyan szerepekbe vagyunk kényszerítve: mint szembenézni a szörnyűségekkel, meg felelősségvállalás, meg a krimi és a rendőrmeló, meg a katonaság... fiúknál főleg ez megy felnőttként. A nőket, lányokat hagynák már végre békén, miért kellene mindenkinek gonosszá válnia? "Az iskola megszűrné azt a soha véget nem érő feladat- és programrengeteget..." Nem tudja megszűrni, mint ahogy egy könyvtár sem tud mindenféle és mindenhonnan, minden témában gyűjteni és állományba venni kiadványokat, azért van a specializálódás, a különböző szakmák és témakörökre való csoportosítás. Programrengeteg, pl.: a múzeumlátogatások, figyelhetnének arra, hogy vannak érzékenyebb gyermekek is, hiába azt mondja a pedagógus, vagy a szülő: szokjon hozzá a durvaságok látásához, a kínzások megismeréséhez a történelem tanulása során. De felnőttként már hogyan tudnánk mindent alkalmazni, ha a gyakorlat számít leginkább? Évszámok, történelmi események? Azzal nem tudunk új terméket, vagy szolgáltatást közvetlenül létrehozni... Manapság állandóan az értékesítést, a kereskedelmet szorgalmazzák.