A környezetnek, családnak milyen szerepe van abban, hogy hogyan gondolkozik?

Mondjuk az a 18 éves, akinek mondjuk 30-40 év körül vannak a szülei és a testvéreI nem sokkal idősebb, vagy fiatalabbak, tehát ő lehet, hogy nem úgy gondolkozik, mint egy olyan fiatal, aki szintén 18 éves, de elég késői gyerek, a szülei 50 és 60 év közöttiek, a testvérei 10-12 évvel is idősebbek nála?

Azért vagyok erre kíváncsi, mert én a második kategóriába tartozok és megfigyeltem, hogy nem nagyon tudok azonosulni azokkal a "problémákkal", amivel például az osztálytársaim, barátaim. Például én nem tudok azon rágódni, hogy hanyas lett a matekdogám, vagy nem kezdek el görcsölni óra előtt, hogy mi lesz, ha rossz jegyet kapok, de akár azt is említhetném példaként, hogy ezek a "tini lányos vihogások" egyenesen irritálnak, pedig én magam is tini vagyok és lány, de amikor az osztálytársaim azon morfondíroznak röhögcsélve, hogy "láttátok, milyen helyes és hogy mosolygott", na ezzel valahogy nem tudok azonosulni.

Összességében tehát csak egész egyszerűen úgy vélem, hogy a korombéliek olyan dolgokon gondolkodnak, amik nekem nem tűnnek olyan fontosnak, illetve egyéb témákban is másként gondolkodunk (például szinte minden osztálytársamnak van jogosítványa, mert ez szerintük milyen menő).

A testvéreimnek már menyasszonyaik vannak, látom az ő gondolkodásukat, és sokkal másabb, mint a velem egykorúaké. A magamét nem tudom kívülről megítélni, mert még is csak 18 vagyok, biztos még gyerekes, de a korombelieket még gyerekesebbnek gondolom.

Nyílván a családon kívül más oka is lehet annak, amint fentébb írtam, de gondolom ez is közre játszhat, szerintetek?

Köszi a véleményeteket. :)