Mikor lesz már jobb a helyzet? Aki volt így hogyan "élte túl "?

Elsô körben tudatosítsd magadban, hogy nem a gyerekeid akartak megszületni, Te akartad, Te vállaltad ôket. Amúgy meg leperegnek a percek. Szép lassan, egyik a másik után. Akármilyen nehéz, gondolj arra, hogy nem tart örökké.

Sosem volt féltékeny a nagy a kicsire, de nem is vártam el, hogy egyedül legyen, amíg szoptatok/pelenkázok. A peluscserékbe már az elején, 13 hónaposan is besegített, adogatta a popsitörlőt, kivitte a koszos pelust a kukába, adott tisztát. Szopi közben egy kezem szabad, azzal tudok kirakózni, rajzolni, építeni, de a legtöbbször olvasunk ilyenkor, a nagy lapozza a könyvet, én olvasom. Vagy csak viszünk magunkkal egy böngészőt és abból kerekítünk egy mesét. Soha nem volt hiszti azért, mert várni kellett a másikra.

En nem akarlak bantani mert elhiszem milyen nehez lehet es sok erot kivon neked! De az elso gyereked is nagyon pici nem varahatsz el tőle még semmit. Es csak 1hete van kisteso. Adj időt magatoknak. Addig meg tul kell elni a napokat. Ha epp nem etetes meg pelusozas van magadra is kotheted a picit es jatszhatsz ugy a naggyal.

Segíteni nem tudok, max együttérezni,amivel nem mész sokra... Elhiszem, hogy tököd tele van és piszok nehéz, de tényleg fontos, hogy tudatosítsd magadban, hogy a "nagy" is még kicsi. Két éves sincs. Ezt sose felejtsd el, ne várj tőle többet mint amit kéne. Néha egyedül is nehéz egy közel két évessel. Kitartás.