2 éves gyerekkel kinek mi volt a legnagyobb mélypontja/félelme?

Annyi minden miatt kellett aggódnom, hogy nem tudnék egyet kiemelni... Amúgy kislányról van szó.

Felmerült komoly, veleszületett betegség, értelmi fogyatékosság, ezek nem igazolódtak.

Felmerült autizmus, ez kivizsgálás alatt van. De ez sajnos valószínű.

De a mindennapi legnagyobb félelmem az volt, hogy egyszer nem veszem észre, ha hány, és megfullad. Sajnos, nagyon sokszor hányt, 4x voltam vele 1-1 hetet kórházban miatta (fertőzések voltak, sajnos a rota oltást nem kaphatta meg)

Volt olyan, hogy magam mellé vettem a szobánkba az ágyra. Ő már aludt. Egyszer csak, mint a gejzír... Pont háton feküdt. Álmában hányt! Még jó, hogy ott volt velem, és oldalra tudtam fordítani...

Á, akkor nagyon megijedtem...Hogy ilyen történhet akármikor vele... Ez volt a legfélelmetesebb dolog, azt hiszem, a mindennapokban.

A komolyabb dolgokat kivéve.

Fú, ilyenkor volt hörghurutja, ami kruppossá kezdett válni mikor a doktornő meghallgatta, és mikor elkezdte mondani, hogy éjszaka figyelgessem, ha nem kap levegőt vigyem hidegre és azonnal mentő, alattam megnyílt a föld, nem aludtam napokig semmit.

Szerencsére adott egy kúpot azt hiszem ami megelőzésre jó, és nem is lett baj, de rettegtem hogy elveszítem őt.

Aztán ilyen korszakba volt még a széklet visszatartás, 5. nap mikor már mindenféle étrend és praktika után is izzad és sír annyira fáj neki, és akkor glicerinnel is küszködős, nem használ.. vele sírtam sokszor a padlón.

Hirtelen ezek jutottak eszembe, hisztik kiakasztóak, de az aggódás nálam a legnagyobb félelem, és ez így van mióta két csíkot mutatott a teszt.

Hogy megfullad az etelbe,de ez mai napig igy van (3 eves lesz).

Baba koraban meg attol,hogy a vissza bufizett tejben fullad meg.