Mi az amit NEM engedsz meg, és mi az amit megengedsz a gyerekednek (és pont az ellenkezője a tipikus)?

Még kicsi, de már nem baba de azért válaszolok.

Tilos kinyitnia a sütőajtót, szabad felmásznia a kanapéra de tilos lelógni a karfán. Nem szabad megenni a virágokat, nem sétálhat úgy hogy közben játék van a szájában. Nem szabad rágcsálni távirányítót, telefont, ps controllert, nem szabad eltépni könyveket kb ennyi eddig. Gondolom hamarosan majd jönnek a nem szabad falra firkálni, meg hasonlók.

Megengedem a négyévesnek, hogy használja a felnőtt ollót. Szabadon használhatja a benti hűtőt ha megéhezik, a kintiben vannak a joghurt-félék és túrórudik. Nem kell asztalnál ülnie uzsonnaidőben.

Kimehet a zárt hátsó kertbe egyedül játszani, ha látom.

Bekapcsolhatja a tévét és nézheti a meséket a külső vinyóról, de csak napi hármat, amit ő választ ki (ez összesen kb napi másfél óra).

A gyerekkönyvek a szekrényében vannak, szabadon rendelkezik velük.

Bármivel játszhat ha akar, de a nap végén pakolás, mint az oviban.

Van még jó pár, most ennyi jutott eszembe.

Amiket nem engedtem, de mások szoktak:

kismotorozni a járdán, csak játszón, udvaron csinálhatta, illetve nem biciklizhet bicikliúton és járdán meg úttest szélén, mert be vagyok ijedve, hogy felborul és kocsi alá esik. Teljesen kiakaszt, mások hogy engedhetik 30 centire az autóktól tekerni a kisgyereküket, tényleg, ha rossz oldalra billen VÉLETLEN belehal. Nem engedem kiabálni, undoknak lenni, korhatáros filmeket nézni, pedig mások ezeket hagyják, mert szerintük belefér kicsiként. Nem hagyom másokra, csak akiben feltétel nélkül megbízom, ilyenből pedig csak egy ember van. Nem engedem egyedül az utcára 7 évesen sem, pedig a többi 5 éves már kint bandázik és jobban korlátozom mit viselhet, mint a legtöbben. Ja és nem engedtem soha csupaszkodni mások előtt. Kb ennyi.

Engedem, mások pedig nem szokták: velem aludt 6 éves koráig nagyrészt, kap édességet, fehér kenyeret, zsírt, cukrot(energikus nagyon vékony gyerek ép fogakkal), visszafelé mászhat a csúszdán, ha épp más nincs rajta, felállhat a hintán, ha nincs sár, nem zavar annyira, ha csúnyán beszél rólam, mikor dühös, nyugodtan utálhat, ha úgy érzi éppen(persze utána nem repesek meg is mondom neki). Lehet rendetlenség a szobájában, csak az útvonala maradjon tiszta estére, hogyha rémálma van, át tudjon jönni. Turkálhatta az ételt és nem érdekelt, ha hagyott belőle, annyit egyen, amennyi jólesik. Kütyüzhetett kiskorától(keveset, max egy órát, nem egyhuzamban), szerintem tök jó és hasznos, ha az ember elég okos, hogy tudja kezelni. Szaladgálhatott, ha akart, én meg szaladtam utána. Nagyon utáltam, ha folyton szóltak, hogy "lassabban", még a játszón is, én örültem, ha szaladt. Sokkal tovább cipeltem/cipelem, ha fáradt, mint mások. Néha még most is, ameddig bírom, random emberek már 1,5 éves korában beszólogattak, hogy minek hurcolom, ha fáradt. Biztos van pár, alapvetően engedékenynek tartom magam, csak pár dologban vagyok szigorú, de abban nagyon. Ja igen, játékból sokkal több van, mint amennyit jónak látnak mások.

Labdázhat és szaladgálhat a házban. Bent lakhat a macskája, aki az enyém amúgy, de elbitorolta tőlem, és bentit csinált belőle. Szabadon saralhat, amikor esik, nem szólok rá. Pancsolhat a konyhában, amíg főzök. Beleszólása lehet a saját dolgai elrendezésébe, nem kirakat szobában él, ahol mindennek tökéletesnek kell lennie, és ott rajzolhat is a falra, de csak ott.

Amit nem: hisztéria a boltban vagy bárhol emberek között. Nem mehet oda más állatokhoz, kivéve, ha előtte megkérdezte a gazdáját, és az megengedte. Ez azért fontos, mert itthon sok minden van, a gyerek pedig hajlamos azt hinni, hogy minden kutya olyan, mint a mieink. Nem tépheti le a vadvirágokat, ezért sokan furcsán néznek rám az oviban, de akkor sem. Semmilyen módon nem tombolhat, sem a kertben, sem a játszótéren, szerencsére nem is volt rá példa, hogy eldurvuljon, időben nyakon csíptem, mert amikor kezdte az ovit, eltanulta. Ha baja van,mondja el nekem, én segítek. Egyáltalán nem kapja meg a tabletet, nem számítógépezhet. A telefont nagyon ritkán megkapja 10 percre.

4 éves, lány

21 hónapos a kislányom. Nem vagyok az a laza anyuka, de azért nincs kőből a szívem. Ha valamit megígérek, azt betartom. A jutalmat és a büntit is.

Engedem napi fél órát mesét nézni (ennyi kávészünet nekem is jár). Engedem, hogy a sárban pancsoljon, engedem az ágyon enni, de figyelek rá közben, és nem morzsás dolgokat (pl. banánt). Heti egyszer járunk kisgyerek tornára, utána mindig kap édességet, de csak akkor, és a boltban csak egyet választhat. Ha másikat is akar, az egyiket vissza kell tennünk. Engedem, hogy kipakolja a ruhás szekrényemet, az edényeket a konyhában, de mindig együtt szedünk össze mindent. Igyekszem tanítani, hogy amit szétszórt, el kell maga után pakolni. Engedem a kiskannával locsolni, nem érdekel, ha vizes lesz, majd átöltöztetem, nyár van. Engedem, hogy az apja ölébe üljön, amikor GTA-zik, nagyon szereti nézni. Nem engedem, hogy az utcán elengedje a kezemet, nem futkoshat szabadon a járdán. Nem engedem, hogy a játszótéren elvegye szó nélkül a másik játékát, de később megtanítom, hogy ne hagyja, hogy kérdezés nélkül az övét elvegyék. Így most ennyi jut eszembe :)

Ebéd és vacsora közösen az asztalnál, nincs közben felugrálás, és megvárjuk a másikat. Reggeli viszont lehet akár az ágyban is, főként hétvégén. Nasi lehet a kanapén, pl desszert, gyümölcs, de krumpli chipset szinte soha nem eszünk, talán évi4-5x, ha vendégek jönnek vagy strandon.

Minden este és reggel kötelező a fogmosás, akkor is, ha beteg. WC után, evés előtt mindig szappanos kézmosás. Pisilés után is. Egész kicsi korában leszoktattam a szájba nyúlkálásról és a dolgok szájba vevéséről. Ezeknek az ellenkezzőjét sokszor látom játszó, baráti körben. Pl legjobb barátnőjét is úgy kellett rászoktatni a WC utáni kézmosásra, meg hogy nem ugrálunk fel az asztaltól evés közben, főleg nem étellel a szánkban, kezünkben.