Hogyan lehet precízzé nevelni egy gyereket?

7 éves a gyerek és autista(enyhén), rohadtul nem talált 8as, plusz nem csak az autista emberek precízek.

Nem mondok neki semmi ilyesmit, ide írom le, hogy ilyen, mert egyszerűen MOST ilyen, de változhat, hisz még kicsi, ehhez kértem tanácsot. Csodálatos kézügyessége van, írtam, hogy havonta kétszer gyönyörűt alkot, amikor alapos. Nincsenek hatalmas elvárásaim, ami kiömlik törölje fel, nem úgy, hogy a fél cucc ott a padlón utána. Nem azt kell, hogy a bolhafingnyi kis foltocskát is sikálja fel, de mikor tenyérnyi koszt hagy ott(mint most).. És de, jutalmazva, dicsérve volt egész életében, nem is ismeri ezeket a szavakat, hogy hanyag. Azt szoktam neki mondani, hogy még van ott, nincs kész, szedd fel a többit(írtam is)próbáld jobban meg ilyenek, de lepattan róla. Én nem tudom ki hogy él, de biztos nem a félig dzsuvás tányérból esztek meg ilyesmi. Hibázás akkor van, ha az ember próbálkozott és a képességei vagy figyelmetlensége miatt nem ment jól. Szerintem az nem hanyagság, nem lustaság. Ha ráböffent kettőt a munkára és kihagyja a felét, mert már nincs kedve, akkor viszont kirugják. Plusz a hibát ha észreveszi, kijavítja az ember. Ha nem, az nem baj, de itt TUDJA, hogy rossz munkát végez, mégis LETOJJA és megcsináltatná mással.

Nem akartam leírni, hogy autista, mert mindenki egyből azzal jön, hogy örülj hogy képes lélegezni, igenis lehetnek normális elvárásaim. Nem kell hogy tökéletes legyen, azt akarom, hogy a képességei szerint adja bele a legtöbbet. Ha feltörlés után ragad a padló nem érdekel, de ha a padló fele látványosan dzsuvás marad, akkor igenis érdekel. Sajnos pont az a gond, hogy nincs benne "megfelelni akarás", egyáltalán semmi, más gyerekeken meg már babaként látszott, hogy igazítja a kockákat, hogy sorban legyenek, a pónik megfelelő helyre nézzenek(és nem autista). Amíg változtathatok, változtatni szeretnék, mert pont jó korban van a változáshoz, csak nem tudom, hogy kellene.

Példa volt, amit már babakorában láttam, hogy más gyerekeknek fontosak a részletek, a saját szabályaik, a saját rendjük, és az én gyerekem ilyet egyáltalán nem csinált. Ismerek gyereket, aki ragaszkodott a kanalához a megfelelő helyen az asztalon már 2 évesen, vagy a plüsse oviban mindig csak a felső polcra kerülhetett, vagy ilyesmi példák, az én gyerekemnek sosem számított a "hogyan", csak bevágta a szekrénybe, kirakta az asztalra.. nem volt alapos. Nem a jegy miatt érdekel, mint ember érdekel, hogy alapos legyen, gondos legyen benne egy vágy, hogy jól végezze a dolgait, törekedjen rá. Szerintem ez nagyon fontos és sokat is könnyít az életén, most tudok formálni rajta és kellene a támpont, hogyan lehet. Nyilván nem ő az egyetlen felületes gyerek a világon, de ha lehet jobb irányba terelni, akkor szeretném. Most pl tojik a plüssökre, kilátásba helyeztem egy kis minecraftot jutalmul, nem hatott. Sosem hatott rá a jutalom meg a dicséret sem, nincs benne belső vágy, ezért nem kitartó, feladja akkor is, ha képes lenne könnyen megcsinálni. Nem szeretném, hogy ilyen legyen, a szülő dolga jobb irányba vinni a gyereket. Nyilván nem fogom elverni meg lealázni, bár a pumpa most rendesen felment bennem, hogy 3 másodpercig felszedett 4 hegyezéket és közölte, hogy elfáradt és jólvanazúgy, mikor még egy csomó van ott. Ezért keresek jobb módszert, olyat, ami nem rontja meg a viszonyt, mert ez a mostani viselkedése nem elfogadható és már nagy ahhoz, hogy én csináljam vele/helyette. Előre tartok tőle mi lesz suliban, azt mondják rajzoljanak valamit, ő meg húz három vonalat és közli, hogy kész, elfáradt, nem akarja csinálni.. Ez így nem mehet.

Szívesen lefotóznám, hogy lásd miről beszélek, ha nincs kedve úgy színez, mint egy kétéves, centik! mennek ki a vonalból DIREKT, nem erőlteti meg magát, hogy a vonalon belül legyen, ha havonta egyszer rászánja magát, akkor viszont elképesztően pontosan képes színezni, nem találni benne hibát. Egy közepes teljesítménnyel tök jól ellennék, ha a képességeit tükröznék, de szélsőségesen dolgozik, teljesítménye ingadozó, ahogy az oviban mondták, vagy nagyon jó, hibátlanokat és szupereket alkot, vagy hozzá se kezd, ha igen azt is hanyagul összecsapja. Megmutatnám mi a különbség a kettő közt, nem vagyok maximalista, nem az a bajom, hogy nem elég szép, hanem a közepest se éri el a hanyag hozzáállása miatt. Mint a felszedésnél, nem az a baj, hogy egy két apró ott maradt, hanem a kupac fele marad ott. A gyerek hozzáállásában van a hiba, valami belül nem oké, mintha valami tini lenne benne, aki tojik mindenre, mert semmi sem fontos neki eléggé, hogy küzdjön érte.