Kisgyerekes szülők, akiknek gyereketek és kutyátok is van, melyik volt előbb, honnan van a kutyátok, hogyan döntöttétek el, hogy már jöhet a kutya mellé gyerek vagy gyerek mellé kutya, mi volt a legnagyobb nehézség, hogyan jönnek ki egymással?

kutya volt előbb, 8 éves, a baba 8 hónapos. igazi szoba/kanapé kutyus, ivartalanított yorkie szuka. kedves, nyugodt/lusta természetű, mindenkivel jól kijön, inkább kerüli a konfliktust (más kutyákkal is), ha közeledik felé a baba és nincs olyan hangulatban inkább odébbmegy. ha olyan hangulatban van akkor keresi a társaságát és hagyja, hogy dögönyözze.

igazából sosem volt kérdés, hogy lesz gyerekünk is, a kutya nem az ő szerepét töltötte be.

Nálunk előbb voltak a gyerekek. Sosem volt kérdés, hogy akarunk e kutyát, az egyetlen kikötésem csak annyi volt, hogy csak is kistestű lehet. Nekünk egy jack russelünk van, szerintem némi tacsi beütéssel. Nincs még 2 éves, nagyon könnyen beilleszkedett pedig 4 hónaposan kaptuk (anyós küldte "ajándékba" igazából ránk lőcsőlte, mert sógornőm oda vitte a nyakukra 🙄) a gyerekeinket imádja, nagyon jó örző-védő. A gyerekeket különösen nagyon védi. A macskáinkkal nagyon jól kijön, imádja őket.

Az egyetlen hátulütő, hogy hidegben nem lehet kint hagyni, mivel rövidszőrű, ilyenkor meg iszonyat hullik a szőre.

Orokbefogadott tacskonk van, 6 eves, o volt elobb.

Nem torzskonyves, mert ugye eleg szar helyrol mentettek anno, de hala az egnek eleg jol sikerult idegrendszerileg, mert birka turelme van es imadja a lanyom, aki most 1 eves. Mi tudtuk mindig, hogy szeretnenk kutyat is, gyereket is es nem bantam meg, hogy a kutya volt elobb, mert jartunk vele sok-sok kutyasuliba, ilyen-olyan tanfolyamra, igy nagyon jol sikerult a nevelese, nagyon sok idonk (es penzunk 😅) volt ra.

Nekem a legnagyobb nehezseget az okozza meg mindig, hogy a kutya benti es bizony ot ki kell vinni napi haromszor-negyszer. Es ki kellett vinni akkor is, amikor felallni alig tudtam hetekig szules utan vagy amikor a gyerek epp alszik, ordit, mittudomen, dehat menni kell,kulonben szegeny kutya bepisil. Persze a ferjem sokat segit ebben is, de mivel dolgozik, igy nyilvan nem tudja o kivinni mindig akkor, amikor en nem erek ra.

Nehezseget okoz meg, hogy nem jar meg magabiztosan a gyerek, sokszor esik-kel bent es nagyon oda kell figyelni, hogy ne legyen a kutya utban. Merthogy o mindig ott akar lenni, ahol a lanyom van, erthetetlen modon...:D

Es persze soha nem hagyom oket kettesben, egy percre se, mindig resen kell lenni, mert akarmi tortenhet. Mondjuk en inkabb a kutyat feltem a gyerektol, neha eleg durvan akarna simogatni, de persze ezt nem hagyjuk.

3 munkaborder (10, 7 és 3 évesek voltak a gyerek születésénél) + 1 macska.

2 nálam született, egyet Olaszországból hoztunk. Én neveltem őket, ismerem a kutyáimat, kutyakiképzéssel foglalkozom. Sose volt kérdés, hogy jöhet-e a gyerek a kutyák miatt. 9 hónaposan már dobta nekik a labdát, az egyik még vissza is vitte neki :D A két fiatalabbikhoz bármikor odabújik, lefekszik melléjük, megsimizi, játszik velük. Ők hagyják és igénylik is. A legidősebb, ő távolságot tart, de a labdát neki is eldobhatja :D

Én agilityzek velük, járunk versenyekre, ahol ezer kutya van, jár velem edzésekre. Konkrétan kiköveteli edzésen, hogy ő is "futhasson" a kutyával, ami annyiból áll, hogy be tudja küldeni a kúszóba.

Kutyák között nő fel. Semmilyen kutyától, állattól nem fél. A szomszéd bordeaux-i dogjának dobál labdát és bújik oda hozzá. Imádom, hogy így viszonyul az állatokhoz és látom, hogy mennyi mindent kap tőlük, szemben azokkal a gyerekekkel, akikbe már egész kicsiként beleplántálják, hogy "ne menj oda a kutyához, mert megharap". Gondoskodik róluk, ő ad nekik enni, reggel ő szeretné őket kiengedni pisilni. Meg tudja húzni számukra a határt és hangos nemmel kifejezni, ha valamit ne csináljanak.

Kutyás vagyok (tenyésztő, munkakutyákkal versenyzek, sportolok), 35 hetes terhes az elsővel.

Mindenképp azt ajánlom, hogy akinek nincs komolyabb kutyás tapasztalata (tehát több annál, hogy "anyáméknak volt és én is simogattam"), az akkor vállaljon gyerek mellé kutyát, amikor már biztosan lesz rá ideje és ereje, illetve mindig úgy kalkuláljon, hogy a kutyát magának veszi, nem a gyerek(ek)nek! Pláne ha kiskutyát vesz, az első 1-2 évében gyakorlatilag plusz egy gyereke lesz, akinek ráadásul sem az oktatását sem az orvosi ellátását nem támogatja állambácsi 😅

Jó szívvel ajánlom, hogy vagy még a tervezett gyerkőc előtt 1-2 évvel szerezzük be a kutyát, vagy jóval később, és ne féljünk felnőttet befogadni! Egy kialakult egyéniségű kutya hatalmas könnyebbség, és ha egy ideiglenes befogadónál nevelkedett, akkor jó alapokkal indulhat az új családjában is.