2-3 éves gyereket érdemes bármilyen módon nevelni, fegyelmezni vagy még feltételen szeretetet kell biztosítani nekik és mindent rájuk hagyni?

Első naptól kell nevelni, a "feltétlen szeretet" egyáltalán nem azt jelenti, hogy mindent ráhagysz.

Olvasgass kicsit a témában, mielőtt gyereket vállalsz. Mert ugye még nincs? Kérlek mondd, hogy még nincs...

Feltétlen szeretetet kell adni neki, ès szeretettel, hatàrokat szabva nevelni. Sosem lehet mindent ràhagyni a gyerekre. Csecsemőt is levesz az ember a mellről, ha harap. Nem vasszigorral, hanem szeretettel ràvezetve a jò döntèsekre kell nevelni.

Gyakorlatban nem sikerül mindig, de törekedni kell rà. Legtöbben hozunk rossz mintàkat, amiket tudatosan kerülni kell. Akinek sni-s gyereket dobott a gèp, ott az èsszel, korlàtokkal nevelès nem mindig működik, ott az a fő, hogy ne boruljon ki a gyerek, ès mikor megnyugodott, akkor lehet logkiàzni.

Ha túlpörgött, kiborul a gyerek, akkor is van, hogy kivàràson kìvül nem lehet mit tenni.

De ràhagyni, vagy idomìtani, mint a kutyàt a rossz kèt vèglete.

A feltétlen szeretet az életük minden pontján fontos. Kamaszként is, felnőttként is, ez nem évül el. Ez azt jelenti, hogy szereted akkor is, ha rossz fát tett a tűzre, ha nem ért veled egyet, ha rossz napja van, ha nem azt csinálja, amire megkéred, ha nem úgy éli az életét, ahogy te eltervezted... De te akkor is szereted őt, mert csak. Ennek az égvilágon semmi köze a neveléshez. Nevelni már kb születésétől kezdve is tudod, és kell is (nevelés = megtanítani a mindennapi életre, annak szabályaira), fegyelmezni meg ennek megfelelően életszakasztól függően érdemes mindig. Mindent ráhagyni soha. Jó, nyilván van különbség egy újszülött állandó szopizási vágya és a kamasz lázadásai között, de érted. 2-3 évesen is különösen fontos, hogy legyenek határok, világos szabályok és bizony hallja a nemet, ha esetleg ezeket a szabályokat áthágja, mert ettől érzi magát majd biztonságban, na meg így tudod elérni, hogy ne a befőtt tegye el a nagymamát alapon a fejedre nőjjön.

Röviden: bizony nevelni kell, de közben feltétel nélkül szeretni is. A mindent ráhagyás az nem a szeretet jele, sőt, éppen ellenkezőleg, az egyértelműen a közöny jele (amúgy a gyereknek is ez jön le, kamaszoktól hallottam ezt tanulmányaim során tök sokszor, hogy néha azt kívánták, az ő szüleik is szidják le őket, fogják szobafogságra vagy akármi, mert legalább abból éreznék, hogy érdekli őket a sorsuk, de a mindent megengedésből nekik az jött le, hogy totál tojnak a fejükre).

Nagy gond, ha ezeket a fogalmakat kapcsolod össze.

Én kötődően nevelek, mindig igyekszem a feltétlen szeretetem éreztetni a gyerekeimmel, és pont mert szeretem őket, könnyen megérthető határokat húztam nekik, amiket következetesen nem hagyok átlépni. Két éves az egyik gyerekem, nem fordulhat elő, hogy mindent ráhagyjak, pontosan azért, mert szeretem, és jót akarok neki.

Egy szülőnek szerintem tudni kell, hogy a szabályok a kicsikért vannak, nem ellenük, és ezt tudatosítani is kell bennük, hogy ők is megértsék.

Egyrészt a nevelés nem azonos a fegyelmezéssel, másrészt pedig pont ennyi idős korban kell őket nagyon erősen fegyelmezni. Mert még nincs semmi belátási képességük, és ha minden rájuk lenne hagyva, egy napot sem élnének túl.

A "nagyon erős fegyelmezés" alatt nem idióta vasszigort értek, meg nem is azt, hogy olyasmit várjunk el tőle, amihez még túl fiatal, mert ilyen is gyakori sajnos. Hanem azt, hogy helyette kell odafigyelni arra, hogy ne sodorja magát folyamatosan veszélybe, hogy normális dolgokat egyen, az évszaknak megfelelően legyen felöltözve, időben menjen aludni, ilyenek. A társas együttélés szabályaira is ilyenkor kell elkezdeni tanítgatni, de ez nem megy egyik napról a másikra. Tehát ha egy 2 éves verekszik vagy nem köszön, az nem feltétlen annak a jele, hogy "neveletlen", hanem annak, hogy még(!) nem tanulta meg, hogy ezeket hogyan kellene csinálni. De csak akkor fogja megtanulni, ha megtanítják neki.

A kutyámat is feltétel nélkül szeretem, mégsem engedem neki, hogy az ágyamba sz.rjon.

A nevelés hiánya nem azonos a feltétel nélküli szeretettel. Nevelés=megtanítod neki a helyes viselkedést. Igen, 2 évesen is.