Mi a jó megoldás ilyenkor?

Nem "tanulta" sehol, életkori sajátosság, és pont most tanulja meg, ezekből a helyzetekből és a szülők reakciójából, hogy hogy kell ilyenkor viselkedni.

Nálunk az az alapszabály, hogy ha a kisfiamtól vesznek el valamit, és emiatt elsírja magát (akkor is, ha nem játszik éppen vele), akkor az ő érdekeit védem és kedvesen visszakérem az illető gyerektől a játékát, ha pedig az én kisfiam veszi el másét kérdés nélkül, és az illető rossz néven veszi, akkor a kisfiamat kérem meg, hogy adja vissza ("tudod, te is milyen rossz néven veszed, ha a te játékoddal játszanak", és ezt meg is érti, bólogat és visszaadja - ilyenkor persze megköszönöm, hogy nagyon kedves és megértő volt, mert tudom, hogy ez kisgyerekként még tök nehéz). Három éves, de igaz, hogy másfél éve bölcsis, szóval osztozkodásban (lemondásban) edzett.

Szerintem viszont az, hogy hazavitted ezután az nem volt jó reakció. Nem kell büntetni egy olyan dologért, amiről nem tehet, csak határokat szabni - lehetőleg előre és ne ott, amikor éppen már semmilyen konstruktív input nem megy be..

"Megértem, hogy szeretnél azzal a piros autóval játszani. Az a baj, hogy az a másik kisfiúé és ő játszik vele. Megértem, hogy ettől csalódott/szomorú leszel" Ettől nem fog varázsütésre megjavulni a helyzet - annyi történik, hogy validálod az érzéseit, mert ott ő abban a pillanatban rosszul érzi magát, hogy nem játszhat a piros kisautóval. És akkor itt jön, hogy meg kéne hallgatni - akármilyen kínos a játszótéren - a sírását, hogy ezáltal kiadhassa a feszültséget, amit az okozott (vagy az is lehet, hogy csak ez triggerelte) hogy nem játszhatott a piros autóval. És nem kell érte büntetni, ahogy tetted azzal, hogy hazavitted. Ha ki tudja adni a feszkót, úgy hogy te ott vagy mellette, akkor sokkal többet nyersz vele, mint azzal hogy hazaviszed, mert azzal csak a feszültségét növeled. A határszabásból meg megtanulja, hogy nem vesszük el másét. Illetve ahogy nő, erre meg is érik.

Szerintem #6 nincs igazad. Ha hagyom h a gyerek ott jelenetet rendezzen,hogy ezzel kiadja a feszkór, csak azt szokja meg a dühét az adott pillanatban levezetheti bárhol és bármikor.

Ami pedig nem így van!

A gyerek tudja (az enyém legalább is) hogy nem azért megyünk haza mert elakarja venni más játékát, hanem azért mert hisztizik. Ez pedig nem megfelelő helyszín és nem megfelelő módszer a dühe levezetésére.

Én azt mondom ilyenkor hogy vegyen egy nagy levegőt és fusson 2 kört.

Nálunk ez jött be

Hát igen, 7-es, "csak azt szokja meg a dühét az adott pillanatban levezetheti bárhol és bármikor." - pont ez lenne az egészséges, hogy - főleg amíg gyerek - vállalhassa és megélhesse az érzéseit! Nagyon fontos lenne, hogy ne azt tanítsuk a gyerekeinknek, hogy nyeljék le a békát, mert ha "hisztizik", akkor jön a "bünti". Ne azért ne sirjon, mert attól fél, hogy akkor hazaviszed, hanem azért, mert BELÁTJA. Teljesen egyetértek a 6-ossal. Még sose jutott eszembe hazavinni a gyerekemet a játszótérről semmi miatt (arról nem beszélve, hogy az nekem a legnagyobb büntetés, bezárva a lakásban egy frusztrált, rosszkedvű, mozgásigényes gyerekkel...).

#4 voltam

"pont ez lenne az egészséges, hogy - főleg amíg gyerek - vállalhassa és megélhesse az érzéseit!"

Szerintem ez nem így van. Ha a munkahelyemen a főnököm közli hogy nem kapom meg a béremelést, akkor sem támadok neki, nem állok le hisztizni.

Pedig baromira felbosszant

Az iskolában ha ha nem ülhet oda ahova akar, akkor sem fetreng a földön sírva, pedig számára ez is nagyon frusztráló.

Tehát meg kell tanulnia nem hisztivel levezetnie a feszkót, és egy ideig kontrolálnia, még olyan helyre, közegbe ér ahol ezt kiadhatja. Tehát jöjjön haza és sírja ki magát a vállamon.

Én erre gondoltam

9-es, de te felnőtt vagy, akitől MÁR elvárható az érzelmek megfelelő kezelése. Ahogy pl az is, hogy szobatiszta vagy és darabos ételt eszel. Hogy hasonlíthatod össze magad egy 2,5 éves gyerekkel?

#8