Másnak is imád kirakózni a 2,5 éves gyereke?

Kedvenc videóm, amikor a kisebbik lányom 19 hónaposan cumival a szájában kirak egy kifejezetten nehéz 24 darabos vakondos kirakót. Neki voltak ilyen extrém dolgai. Most 7 éves, nyilván okos, de nem zseni.

2,5 évesen már 30 darabosat kirakni is elég átlagos dolog szerintem.

Egyetértek utolsóval. Az én kisfiam is kirakott ilyeneket. 4 évesen meg kirakta a 6 évesnek való legót egyedül, a legos füzet alapján.

És akkor mi van? Örültem/örülök hogy valami lefoglalja. Más gyerek meg másban ügyes.

Középsős ovis az enyèm jelenleg. Mondják hogy okos, választékosan beszél, de amúgy szerencsére abszolút benne van az átlag kategóriában.

Bocs kérdező, de az ilyen kérdések annyira irritàlóan bicskanyitogatóak🤮

Jesszus mennyi rosszindulatú nő van itt. Ti komolyan gyereket neveltek ilyen lelki világgal? Miért fáj nektek ha gyereke jó valamiben? Ennyire megkeseredettek vagytok? Miért nem lehet csak szimplán válaszolni epés megjegyzés nélkül?

Csak hogy válaszoljak is: nekem a lányom volt ilyen, hamar ügyesen kirakta, szívesen foglalkozott ilyenekkel, érdekelte. Koránál jobban teljesített ilyen feladatokat. Fiam most 3 éves, múlt héten fogott először a kezébe kirakót, eddig is őrt volt előtte, de nem érdekelte. Amit művelt vele, az botrányos volt. Egyáltalán nem ment neki, szenvedett vele, próbáltam segíteni neki, türelmetlen volt, eröltette ami nem is illett össze. A végére már néha ráérzett, de erre a teljesítményre egy ügyes 2 éves képes lenne. Ő nem ilyen típusú, viszont 2 évesen már ügyesen futóbicózott, 2 ev8 hónaposan tudja tekerni a kitámasztós bicót, nagymozgása nagyon jó.

Tehát a te gyereked valóban nagyon ügyes ezen a téren.

Én zseni lányom ismeri 2,5 évesen a betűket, és a múltkor összerakta, hogy az van ráírva a bögrére, hogy TEA. Számfogalma van 6-ig, meg tudja mondani, hogy melyik a több vagy a kevesebb. Folyékonyan beszél 1,5 éves kora óta, most már összetett mondatokban, brutális szókinccsel.

De egy 4 db-os puzzle-t nem bír kirakni, vannak ilyen állatos 3x3-as kockái, nem tudja összerakni. Amikor sikerül is eltalálni, hogy hová illik az adott kocka, nem érti, hogy be kell forgatni, ettől teljesen kétségbe esik, meg dühös lesz. Nem tudom, hogy ez a térlátással van-e összefüggésben, ez nem megy neki. Ahogy a nagymozgásai sem az igaziak, a futóbiciklit sem szereti, elég darabosan megy vele, és pár hónapja tud csak páros lábbal ugrani. A lépcsőn lefelé nem tud váltott lábbal menni.

Mindenki gyereke egy kis zseni, csak másban :D Én is olvastam már 5 évesen, meg tanulmányi versenyekre jártam később. Végül egyetemet végeztem, de teljesen átlagos szakmám lett és nem vagyok kiemelkedően intelligens semmiben. Szerintem így van ez a legtöbbünkkel.

Minden gyerek más ütemben fejlődik, másban jobb és rosszabb, még családon belül is.

Nálunk a nagy a kirakó-mániás, az 5. szülinapja óta együtt rakjuk az 500 és 1000 db-osakat, ami egyszerűbb minta, abba lazán ugyanolyan ütemben pakolja a darabokat, mint én. Ha nem ülnék mellette, én sem hinném el. 3 évesen felismert minden betűt, 5 évesen elolvassa a mesék címeit, leír egy csomó szót, imádja a Lidl újságot nézegetni és mondja mindennek az árát. Iszonyú okos és logikus. “Cserébe” a mozgása katasztrófa, repked futás közben, félénk, bátortalan. Annyira szorong sok esetben, hogy tavaly sokáig terápiára is jártunk vele. Az immunrendszere tragédia, nagycsoportos, de így is folyton beteg.

A kicsi tök átlagos fejben, 4,5 éves, 100-164 db-os kirakókat rak, a saját nevét felismeri és leírja, de mást nem, nem is érdekli semmi ilyesmi. Viszont sokkal bátrabb és ügyesebb, mérföldekkel jobb a mozgása, mint a nagynak, tök könnyen beilleszkedik bárhova és alig kap el valamit az oviban.

Egyikük sem zseni, egyszerűen vannak olyan részkompetenciák, amikben jobbak, és amiben gyengébbek. Mi, felnőttek is így vagyunk ezzel, nem? 😉

A kisebbik lányom márciusban volt 2 éves, ő nyáron a 48 darabos kirakókat rakta ki, akár úgy is, hogy hozzá képest a kirakó fejjel lefelé volt, nem is kellett maga felé fordítania. Jó a logikában, olyan dolgokat csinál sokszor, ami egy felnőttől vagy nagyobb gyerektől nem lep meg, de ilyen kicsitől igen. Oviba jár, az óvónéni szerint önállóbb, mint az ovis társainak a többsége, például én már hónapok óta nem öltöztetem, mert mindent meg tud oldani maga is.

A beszéde viszont nem halad annyira jól. Vannak érthető szavak, és kezd valami mondatféle is lenni már, de sok a halandzsa, az ő korában sokan már sokkal jobban beszélnek. Ráadásul nagyon akaratos, nem hagyja, hogy bárki segítsen neki. Ez persze olyan szempontból jó, hogy így sok mindent megtanult, de mikor felnőttként látod, hogy segítségre lenne szüksége, ő meg nem hagyja, az nagyon idegesítő tud lenni.

A kisfiad pedig nagyon ügyes, azért nem olyan egyszerű sok darabból kiválogatni azt a néhány megfelelőt. A nagyobbik lányomnál ilyenre esély nem lett volna, pedig ő sokkal nyugodtabb típus volt, mint a kicsi.