Miért kell egész nap minden percben szórakoztatni egy 2 éves gyereket?

Ez egy erősen személyiségfüggő dolog is.

Két gyermekem van; az egyik folyamatos figyelmet, törődést igényel, még 5 évesen is alig játszik egyedül.

A kisebb most 2 éves, és teljesen jól eljátszik magában is. Mindigis ilyen volt, már a kezdetektől.

4 éves lesz jövő héten a kisfiam, nincs el magában egy perce sem.

Ha fel merek kelni mellőle, pl hogy eszem valamit, akkor jön, sír, nyüszög, mint egy kiskutya, hogy ne egyek már, játszak vele...

Meg kell tanulnia egyedül is játszani - természetesen nem órákról beszélek, de azért nem árt, ha elvan magában húszpercet, míg pl főzök vagy teregetek, stb.

A wc-re pedig nem jöhet be, ez alap, azt a kétpercet kibírja, ugyanis bocs, nem tudok úgy szrni, hogy közönségem van :D

14: "bocs, nem tudok úgy szrni, hogy közönségem van"

Persze, de van, akinek még nehezebb úgy, ha az ajtó előtt bömböl a kisgyereke. :-)

Ha már a szarasrol van szó, én akkor szarok amikor alszik a gyerek.

Úgy beállt a rendszer, hogy most már minden nap akkor jön rám, amikor alszik a gyerek 🤷🤷🤣🤣

Nem kell szórakoztatnod.

Ahogy a wc dolgot sem értettem sosem. Az ember bezárja az ajtót és akkor nem jön be a gyerek. Ha bömböl, akkor meg mi van? Az a pár perc nem fog neki lelki sérülést okozni. Gondolom nem akar senki órákat bent trónolni.

17: "Ha bömböl, akkor meg mi van? Az a pár perc nem fog neki lelki sérülést okozni."

Ezt senki nem állítja.

Csak éppenséggel nem vagyunk egyformák. Ahogyan mást zavar a kis- ill. nagydolga végzésében az, ha türelmetlenül várnak rá kint, érthető, ha van, akit zavar, ha kint ŐÉRTE bömböl valaki. Tehát nem a zaj, nem az, hogy bármi baja lenne neki kint, hanem az a tudat zavarja, hogy őrá vár a gyerek és ennek erőteljesen hangot is ad.

Ha te másmilyen vagy és téged nem zavar az ilyesmi, akkor úgysem fogod érteni és kár is tovább ragozni ezt. Van, akit ez zavar és kész, akár elfogadod, akár nem.