Hogy lehet elfogadni, hogy a gyereked lassabban fejlődik az átlagnál? És lehet hogy az értelme, IQ-ja csak alulról súrolja a határt. A fejed tetejére állsz már, akkor se lesz jobb. Egy idő után elfogynak a dolgok, amiben hiszel, hogy majd ez segít.

Olyannak szeretem, amilyen.

Ha autista, fogyatékos, stb. lenne, akkor is szeretném.

Ez a szülői szeretet, nem az, hogy szeretlek, ha produkálod, amit elvárok tőled.

Pokoli nehez. Es nem azert, mert en azt akarom, hogy szebb es okosabb legyen a gyerekem az atlagnal 1-es, en csak azt szeretnem, hogy tudjon boldogulni egyedul is az eletben. Akarhogy, valahogy csak ne legyen rank utalva orokke, mert nem tudom, hogy akkor mi lesz.

Mi meg az ut elejen vagyunk, mert csak 1,5 eves, pontos diagnozis sincs, de egyre csak messzebb kerulunk az atlag fejlodestol, oriasi lemaradasa van mind ertelmileg, mind minden teruleten a terapiak ellenere. Nagyon kilatastalannak latom most jelenleg a helyzetunket, de nyilvan egyszeruen muszaj ezzel megtanulni elni. Azt nem tudom hogy, de gondolom idovel megszokja az ember. Most mi meg nem tartunk itt, csak az elkeseredes fazisa van, foleg mert a mi esetunkben meg nincsenek valaszok. Ha lenne, az mar egy fokkal jobb lenne.

Nehéz, nyilván szarul érintett, mikor 5 évesen az addigi kevert specifikus fejlődési zavarát módosították enyhe értelmi fogyatékosságra, de még mindig nem véglegesítették, ősszel újra vizsgálják.

+ Az autizmus is függőben van.

Ugyanaz a gond, mint amit a 3-as írt:

"en csak azt szeretnem, hogy tudjon boldogulni egyedul is az eletben. Akarhogy, valahogy csak ne legyen rank utalva orokke, mert nem tudom, hogy akkor mi lesz"

Ez a félelmem van nekem is leginkább.

Bár fejleszthető, de sokkal lasssabban, és sokkal nehezebben, mint egy átlaggyerek, és itthon nem is mindig sikerül rávenni a feladatokra.

Ez a legnehezebb igen, hogy az ember azt szeretné, ha boldog lenne a gyereke. Ha segédmunkásként, akkor úgy. De azért ne legyen másra utalva.

Nálunk is autizmus gyanúval vizsgálták a fiamat, és az óvodában nagyon mondogatták, hogy ne adjam integrált suliba, mert nem fogja bírni. Meg milyen jó lesz majd neki a szegregáltban.

De nem lenne jó. Persze ha nagyon súlyos az eset, akkor muszáj, de egyébként küzdeni kell az integrációért. Pontosan azért, hogy tudjon felnőttkorában önállóan élni.

Én egyébként még elégedett lehetek, mert ahhoz képest most 7. osztályos. Cefet nehéz vele, de most már azért azt gondolom, hogy ki fogja járni, olyan erős hármas tanuló. De nagyon nehéz út áll mögöttünk, és még messze nincs vége.

És persze, hogy a saját gyerekem, és szeretem, de azért néha még most is elkap a keserűség. Amikor osztálytalálkozón a fél osztály azzal dicsekszik, hogy felvették a gyerekét az orvosira, meg ilyesmi. Mostanában inkább el sem megyek az ilyen rendezvényekre, mert másról sem szól, mint a dicsekvésről.

Szerintem fontos, hogy önálló legyen, a boldogság és a karrier átmeneti, főleg az ő idejükben. Legyenek sikerei, ehhez pedig meg kell találni, amiben jó, jól írta az első. Ezen/ezeken a területeken kell fejleszteni, kihozni, ami benne van, a többit meg közelíteni az átlagoshoz, de nem kiemelkedőt várni. Egy sportolónak nem kell okosnak lennie, ráadásul a legtöbben fel sem ismerik, melyik gyerek "okos" és melyik nem.

Jó logikai képesség az a jollyjoker, mert mindenfélét önállóan tud vele tanulni, egy jobb szintet képes vele elérni magától is, de ha nincs, hát csak a direkt gyakorlás marad, vagy a tehetség másban, azzal is lehet szép eredményeket elérni.

Mondjuk egy hipotón gyerek irtó hajlékony, de ugyanúgy le tud spárgázni egy merev izomzatú gyerek sok sok napi gyakorlással.

Szerintem fontos, hogy büszkék lehessünk a gyerekünkre és ő is magára és megtaláljuk miben "jobb" az átlaghoz képest(nyilván ezt hívjuk erősségnek). Ez lehet a kedvesség, hajlékonyság, énekhang, haj/szem/bőr/testalkat, vagy értelem, nyelvérzék, jó ritmusérzék, lehet ügyesebb a keze, jobban ért az állatokhoz, vagy tengernyi türelme, pozitív látásmódja van, esetleg könnyen barátkozik.

Ez mind érték és mindből meg lehet élni úgy, hogy értékesne tarthassa magát, büszke lehessen magára és a társadalom elismerje. Még karriert is csinálhat mindből úgy, hogy rendkívül gazdag legyen, csak segíteni kell benne, hogy magára találjon. Én nem szeretném, ha a gyerekem segédmunkás lenne, az kb szülői kudarc/vagy nagyon beteg a gyerek, de még ott is inkább szülői kudarc.. manapság annyi mindent ki lehet hozni egy eltérő gyerekből is.