Nem érzitek úgy néha, hogy kimaradtok valamiből? (azoknak szól első sorban, akiknek vissza kellett menni dolgozni kisgyerekük mellől)

Szívemből beszélsz. Most én is ezen dilemmázok. A fiam most 1 éves, sajnos a férjem elvesztette a munkahelyét. Én visszamegyek dolgozni, apa marad itthon. Igaz, nem bölcsibe adom, így mégiscsak jobb neki, de én is tele vagyok lelkifurdalással. Apa miatt is, mert elég rosszul viseli, de luxusnak tartom, hogy ketten legyünk itthon.

Én azzal vigasztalom magam, hogy más országokban ezt mindenki így csinálja. Mármint, hogy ilyen picinek visszamegy anya dolgozni.

A lanyom 22 honapos volt, amikor muszaj volt visszamennem dolgozni. Ha nem mentem volna, utana nincs allasom..

A fiam most egy eves, es sajnos vele sem tudok 3 evig maradni. A GYES annyira keves, hogy nem tudjuk bevallalni. Betolt a 2 evet a fiam, kiveszem a szabijaim, es megyek vissza dolgozni. Mar most frusztral a dolog, pedig meg kb 1 evem van itthon vele. Szerencsere a lanyomat nem viselte meg anno a bolcsi, fel evig sikerult delben hazahoznom. A fiam rettento anyas, bujos, fogalmam sincs hogy lesz majd vele. Tudom, van addig meg 1 ev... de minden nap eszembe jut mar a tema. :-(

Ez az elválás legtöbbször az anyának nagyon fájdalmas. A barátnőm kislányának úgy zajlott az első ovis napja (beszoktatás), hogy a gyerek közölte: na végre!, anyuka meg csak a kondenzcsíkot látta, ahogy húzott be a csoportszobába.

Ha vissza kell menni dolgozni, akkor menni kell. Ne legyen lelkisimeretfurdalásotok. Annó az ekkora gyerekekre az idősek vigyáztak, vagy a nagyobbacskák mentek a határba libát őrizni.

Egy jó oviban/bölcsiben, mellette szerető családi körben nincs rossz sora a gyerekeinknek.

Arra próbáljatok csak figyelni, hogy az esték a gyerekről szóljanak, házimunka meg magasról .... Ahogy sikerül.

A kisgyerekes családoknál azt látom, hogy nem az számít, hogy anyuka meddig volt otthon a gyerekkel, hanem az együtt töltött idő, figyelem és szeretet ami a kicsit körülvette.

A kérdezőnek: ne hidd, hogy ennyi volt az együtt töltött idő, épp most lehet tök jó dolgokat csinálni, szórakozni, kézműveskedni! Egy csajos nap szuper is lehet. Én múltkor a kicsivel elmentem fodrászhoz, amíg nekem festettek, addig neki levágták a haját, közösen szépítkeztünk, cipőket vettünk, ő választhatta ki az új telefont, stb.

Persze mindenkinek más kor jön be, nekem pl. a totyogós időszak nem igazán, én a nagyon piciket imádom meg a cserfes 3-10 éves kort. Szóval ne keseregj, itt az idő az új kalandokra. :-))) Én pl. most decoupage-oltam életemben először, a csajok miatt, és nagyon megtetszett.