Beteg kisfiammal orvosnál voltunk, aholis a doktornő erélyesebben rászólt, hogy hagyja magát megviszgálni, majd jól leszidta. Egy 4,5 éves gyerektől elvárhatjuk, hogy úgy működjön együtt mint egy felnőtt?

Miért hagytad? Miért nem kérted meg a dokit hogy beszéljen szépen a fiaddal és hagyni fogja hogy megvizsgálják... Ha te nem állsz a sarkadra, ki fog?!

Amúgy abszolút nem volt szép a dokitól hogy így cselekedett.

én is az elsővel értek egyet.így utólag már nem tudsz mit csinálni,csak bosszankódni.

Legközelebb szólj neki,hogy ha így beszél a kisfiadhoz,biztos nem fog együtt működni.

Sajnos sok olyan orvos van, aki elfelejtette, hogyan kell egy gyerekkel bánni (csak azt nem értem, minek megy az ilyen gyerekorvosnak:S)

Lehet ingerültebb volt, de én még (szerencsére) nem találkoztam olyan orvossal, aki ne lett volna hivatása megszállottja, mindegyik addig kedveskedett és hízelgett a fiamnak, amíg hagyta magát:)

SZámomra elfogadhatatlan az az orvosi hozzáállás, hogy hagyjuk, nem vizsgálható. Így felelősséggel nem is tud diagnózist felállítani.

Én elég nagyszájú vagyok, valószínű nem álltam volna meg szó nélkül, ha a doki ennyire nincs a helyzet magaslatán, de minimum elvittem volna egy másikhoz.

Ne is foglalkozz vele, a doki is emberből van, lehet olykor hülye. Legközelebb kerüld el messzire, most meg ne izgasd fel magad rajta!

Inkább ölelgesd meg a kicsit:D

Sajna ez ilyen.

Előzőeknek: nem a gyermekorvos volt bunkó, hanem a fül-orr-gégész.

Neked kellett volna a sarkadra állnod, hogy a fiad kicsit fél az orvosoktól. Én pl. meg szoktam mondani, hogy inkább nekem mondja mit szeretne, én meg megbeszélem a lányommal. Pl. tartsa oda fülét stb.

Sőt az is egy megoldás, hogy megkéred, hadd üljön az öledben közben a fiad.

Legközelebb ha ilyen helyre mentek, akkor esetleg az ápolónővel beszélj előtte, hogy akkor hívjon be, ha a doki már nem nagyon siet, mert problémás lehet a vizsgálat.

Sajna nekünk szülőknek kell közben lenyelnünk a békákat amiket kapunk :-(

Én is csak azt tudom mondani, hogy nem szabadott volna szó nélkül hagyni.... hanem megkérni, hogy ne ijessze meg a gyereket stb. De már úgysem tudod visszacsinálni és talán most úgy érzed cserben hagytad, nem védted eléggé a gyermekedet. Szégyellnie magát az ilyen orvosnak kéne és te ne emészd emiatt magad. Legközelebb majd nem így lesz, de inkább ne legyen legközelebb... Szeresd csak nagyon, neki ez a legfontosabb, ő ezt úgyis elfelejti! (Amúgy tudom milyen érzés - ugyan más helyzetben-de történt velem is ilyen. A kisfiam - 2 éves volt - állt a bölcsi udvarán , mikor mentem érte. 30 fok meleg volt, ő meg kint állt a tűző napon , piros volt az arca mint a pipacs. Látszott , hogy nagyon-nagyon melege van, kicsit még pityergett is. A szívem belesajdult mikor megláttam, annyira sajnáltam és rettentően mérges voltam, amiért nem adtak rá rövid nacit, pólót pedig ott volt a szekrényében. Pont azért mert reggel még hűvös volt, de tudtuk, hogy délutánra meleg lesz. Vékony sapi sem volt a fején, vagy azt sem mondták volna neki, hogy állj be az árnyékos fa alá... A gondozónő már épp jött a rövid nadrággal. Nem szóltam semmit, de belül üvöltöttem. Otthon még sírtam is és nem csak amiatt, hogy sajnáltam a kisfiamat, hanem úgy érzetem nem tudtam "megvédeni". Lelkiismeret furdalásom volt, hogy nem kellett volna szó nélkül hagyni...stb. Azóta már persze "elfelejtettük"...

Tudom, nagyon más eset mint neked, de átérzem , amit írtál. Minden jót!!!

Csak azért mert nem szóltál,te rendkívűl jó anya vagy.És ne figyelj oda a kioktató hangnemre amit kaptál az előttem íróktól,mer kíváncsi lennék a valós helyzetben amikor a mami amúgy is betegre izgulja magát a gyermeke miatt hányan szóltak volna ugyan vissza.?Nekem is nagy a pofám,de azért tudom,hogy mikor kell befogni.

Ha a gyermekorvosoddal jó a kommunikációs kapcsolatod beszéld meg ezt vele és kérd meg,hogy váltsatok másik szakorvost.