Amikor már semmivel sem lehet hatni a gyermekre, viselkedészavar?

szia, sztem teljeesn "normális" viselkedés, igen, dackorszak, és igen, veled csinlja, mert te vagy a fontos személy az életáben, tőled várja a szeretetet, és tőled várja a határokat is. amit én javaslok: kevés szabály,de az mindig. pl ha firklja a falat, rászólni, hogy ne tegye. ha folytatja, akkor kérdezd meg tőle, hogy elvegyem a ceruzát? akkor választhat, vagy papírra rajzol, vagy elveszed. és nincs kecmec. esetleg ha megoldható, ragassz a falra egy bagy kartont vagy nagyméretű papírt és oda rajzolhat, de cdak oda, a falra nem! és ne legyen hosszas cirkusz, könyöergés, mert az csak ront rajta. lássa hogy ebben nem ismersz tréfát. nem kell drámázni, kiabálni, csak betartani amit ígértél. ha hajlan együttműködni, aakor meg agyon kell dicsérni, milyen gyönyörűt rajzol, ülj le te is vele rajzolni stb. hogy lássa, ezzel tesz a kedvedre. mert azéert az a vágy erős minden ilyen korúban, hogy a szülei kedévre tegyen, csak hát a fránya éntudat kialakulása... :)

mindent így kezelj, szelíden de határozottan, ha lehet, legyen alternatíva, lásd fenn. a hisztivel meg nem kell törődni.

2,5 éves kislány anyukája + 37 hetes km

szerintem mostmár egy kicsit lehetnél vele szigorúbb is.mivel látja,hogy nincs semmi következménye annak ha valami rosszat csinál,ezért nem is érdekli ha rászólsz.

büntesd valamivel:sarokba állás,nem jöhet ki a szobájából amíg nem tud rendesen viselkedni,stb.

Amikor nagyon kicsik voltunk és nem hagytuk abba a balhézást, apa bedobott minket az ágyba, hogy ott kidühönghetjük magunkat, és ha abbahagytuk kijöhettünk. Ha lemásztunk, visszadobott az ágyra, leszidott, stb. De ezt ilyen elég keményen, szóval nem nagyon mertünk szórakozni. Vagy bezártak a gyerekszobába, hogy ott hisztizzek, sarokban kellett álldogálnom, meg ilyenek.

Nem tudom ez mennyire segít. :)