Mi lehet csinálni azzal a 2-3 évessel, aki semmire nem fogad szót?

jujj ezt mind kipróbáltad? :O

szerintem a következetesség válik be, legalábbis nálunk igen.

még nem kellett kezet emelnem rá :)

szerintem nem rontottad el csak nem vagy türelmes. és nem következetesség ha ezt mind végigzongoráztad, ne haragudj.

mindig ugyan úgy büntesd. mondjuk megrángatni nem szabad egy 2-3 évest, a pofonvágás meg annyira megalázó...

legyen sarokba állítás, egy perc. hogy ne tudjon elmenni maradj ott de fordíts hátat neki. és igen, 100X meg kell tenni. de ne szajkózd, mond el egyszer, hogy nem szabad, ha nem fejezi be bünti lesz. ha nem fejezi be akkor fogd meg és vidd el. de mindig ugyanúgy büntesd szerintem

hú, nem tudsz pihenni? mármint nagyizhatna egy hétvégét a gyerkőc míg ti apával kikapcsolódtok vagy te a barátnőiddel, stb.

annyira érződik, hogy kimerült vagy

15:18/-asnál a pont. Én is ezt tenném.

Az a gyanúm, hogy feszültség lehet körülötte és ezt reagálja le. Nyilván természetes a feszültség, ha már ő is felidegesített téged, de lehet, hogy van több feszültségforrás is körülötte. A gyerekek nagyon jóérzékkel reagálják ezeket le. Próbáld meg először magad lenyugtatni.

S amikor büntiben van, ne lássa rajtad, hogy kikészített. Könnyen lehet, hogy pont erre megy ki a játék. Foglalkozást akar, hogy törődj vele. Még azon az áron is, hogy büntit kap. (nekem is van ilyen gyerkőcöm)

Egyet tehetsz: alkudj meg vele. Játszol vele mondjuk fél órát, de előtte beszéld meg vele, hogy fél óra után te is csinálod a dolgod, addig ő egyedül játszik. Majd később ismét fogsz vele játszani. S ezt is beszéld meg vele. Lehet, hogy első alkalommal nem megy simán, de ha rájön, hogy a megbeszélt dolog úgy is van, akkor előbb-utóbb beépül majd.

A bünti meg, ha végképp nincs más lehetőség: akkor meg akinek már írt korábban, annak adok igazat (15:18), légy úgymond következetes. Ne fenyegess! Egyszer mondd el, mi az ára, másodszor pedig hajtsd végre. (pl. játékelvevés egy időre, nem beszélsz vele egy ideig stb. Ha nem marad a sarokban, akkor rakd be pl. olyan helyre, ahonnan nem tud kijönni (na és persze nem balesetveszélyes.) Nálunk van egy kisszoba, az ilyen. Akkor jöhet ki, ha kopogott és "gondolkodott". Ha kopogott: kinyitom az ajtót és megbeszéljük, min is kellett gondolkodnia. (Mindig pontosan tudta... :-))

15:38-as vagyok.

Ez tényleg nem könnyű. Mármint megnyugodni. Nem megy egyik percről a másikra. Nálunk (3 gyerek) 17 hónap van csak a két kicsi között. A legnagyobbikkal folyamatos tanulási gondok. Apa folyton utazik/dolgozik. Az elején én is megőrültem. Ráadásul az építkezés(vége) is a nyakamban volt, mindez párkapcsolati problémákhoz is vezetett. Most 2,5 év után nyugodott le a helyzet. EGyszóval a gond nem jár egyedül. Annyit tudok javasolni, hogy tojjál le mindent. Szaladhat a lakás, a társas kapcsolatok stb. Egyelőre pihenj, amennyit csak tudsz! Hívj, ha tudsz családtagot babiszitterkedni. S te aludj, vagy menj valahova feltöltődni RENDSZERESEN (mondjuk keddenként mozi, barátnő, séta, könyv...stb) . Majd lehet többször hetente elcsípni kis időket, attól függ, hogy fér be ez a családi életetekbe. Muszáj lenne kikapcsolódnod néha.

Érthető, hogy a kicsi (nagy) is szeretne belőled többet. Próbáld minél közelebb engedni őt, akkor ha az újszülöttel foglalatoskodsz. Adhatsz neki feladatot (pl. dobja ki a pelust, hozza ide a cumit/kacsát...stb.) Hogy érezze minél fontosabbnak magát, s azt, hogy ő nem egy fölösleges családtag. És persze ölelgesd sokszor, ha szoptatsz, engedd, hogy ő is odabújjon, ha nem megy magától, akkor hívd, s simogasd meg a fejét....stb.

Nagyon nehéz, tényleg, de így menni fog! Észre fogod venni hamarosan, hogy élvezed, hogy mindkettő körülötted van. :-)))