3 éves Gyermeked mellett mennyi időt szoktál kikapcsolódni havonta? Úgy értem, férjeddel hétvégente elmenni vhova kettesben.

Gondolom nem erre a válaszra vársz, de mi soha nem megyünk sehova a gyerkőc nélkül.

Én is és a férjem is jobban érzi magát, ha mind együtt vagyunk. Ez az egyik ok, a másik pedig, hogy nincs is igazán kire rábízni.

Ha úgy gonoljuk akkor a 2 gyerek (11,5 és 2,5 éves) ott alszik a nagyszülőknél, mit vagy elmegyünk valahova, avgy csak itthon iszogatunk, délelőtt henyélünk, ezt-azt csinálunk

Mondjuk én legjobban azt szeretem, ha 4-esben megyüünk el, most az őszi szünetben is elutaztunk 1 hétre, nagyon jó volt.

Amíg 1 gyrek volt csak, addig is volta szabadnapjaink.

2,5 éves a fiam, havonta kb 2x-3x szoktunk elmenni pár órára, moziba, vacsorázni - addig anyukám vigyáz rá nálunk

próbálunk sokat menni, mert hamarosan megszületik a tesó és akkor megint nem tudunk kettesben lenni egy jó darabig (hármasban amúgy rengeteget csavargunk, séta a Margit szigeten, plázában, parkban, megyünk fürdőbe, gyerekprogramokra, bábjátékot nézni, vásárolgatni stb stb- de persze az nem olyan, mint kettesben lenni)

semmit...:(

3 éves lesz a fiam, de még sosem bíztuk senkire, és nem azért mert nem engedném, egyszerűen nincs lehetőségünk.

Mikor elalszik, akkor az esték a mieink, akkor filmezünk, beszélgetünk stb.

Külön-külön persze tudunk kikapcsolódni, én pl barátnőkkel vásárolni, kajálni, mozizni, de együtt nem voltunk kettesben sehol mióta megszületett a fiam.

januárban születik a kislányunk, vele már másképp csinálom, és igyekszem anyuhoz szoktatni, amennyire lehet.

Komolyan nem értem, azokat a szülőket, akik nem bízzák a nagyszülőkre a kicsiket, meg azokat a nagyszülőket sem, akik nem hajlandóak vigyázni az unokájukra!

Egy nagyszülő-unoka viszony teljesen más, de szüksége van rá mindenkinek! Jót tesz a kicsiknek, mert a nagyiéknál mások a szabályok, jót tesz a nagyszülőknek, mert kicsit fiatalodnak és persze jót tesz a szülőknek is pár szabad óra.

Persze most nem arról beszélek, amikor messze laknak egymástól a felek, hanem arról, amikor anyuci-apuci nem hajlandó elengedni maga mellől a gyerekeket, vagy amikor a nagyszülők nem hajlandóak vigyázni az unokákra, mert az strapás...

Az én gyerekeim imádnak a nagyszülőkkel lenni, mind a néggyel, egyszerre és külön-külön is. Nekem ez nagyon fontos volt, hogy pici koruktól ott voltak körülöttünk, segítettek, amikor csak kellett, így a fiaimnak természetes volt, hogy ők is az életünk részei.

Nagyon sajnálom azokat a szülőket és nagyszülőket, akik erről ÖNKÉNT lemondanak, de legjobban természetesen a kicsiket, akiknek az életéből kimarad a nagymamizás és a nagypapizás (én is ilyen voltam...)