Vélemények a waldorf oviról? Főleg akinek odajár a gyermeke.

Szia! Nekem nem oda jár ugyan, de a barátaink gyerekei igen, így van némi rálátásom. Előre bocsátom, ők imádják, és azzal én is egyetértek, hogy nagyon jó, ahogy a gyerekekhez áll az óvónő (ellenben azzal, amit mi tapasztaltunk a „sima” óvodával kapcsolatban, hogy néha vannak olyan olyan óvónők, akik csak nyűgnek érzik a gyerekeket), nagyon elhivatott, és a szülőkkel aktív kapcsolatot tart fent, ennek köszönhetően jobban figyelemmel tud lenni a gyerekek egyéniségére.

Mivel a waldorfosok nagyon sokat vannak együtt az óvodán kívül is (közös kirándulások, takarítások, vásárok, „szülői estek”, a farsangon a szülők is beöltöznek stb.), és van egy közös szellemiség, ami összekapcsolja őket, szerintem a gyerekek közt is kevesebb a konfliktus. Nincs az, hogy az anyuka otthon puffog, mert Pistike megverte a gyerekét, és végül az óvónő, beszarva a szülői fenyegetésektől szól rá Pistike szüleire, hanem meg tudják beszélni közvetlenül a dolgokat.

No meg olyan dolgokat is csinálnak az oviban, amit másutt nem, pl. kenyeret sütnek, uzsonnára saját házi lekvárjukat eszik (persze az ÁNTSZ erről nem tud ;), szóval sokkal családiasabb az egész.

Mindemellett azt gondolom, ehhez kell egyfajta elkötelezettség és tolerancia, tehát megfelelő személyiség a szülők részéről. Gondolkodtam magam is, hogy Waldorf-oviba adjam-e a gyereket, mert nekik ez biztosan szuper élmény. Viszont magamat ismerve nem lennék képes esetleg számomra nem szimpi szülőtársakkal tölteni a hétvégéimet, csak mert a gyerekeink egy közösségbe járnak.

Az is egy ellenérv számomra, hogy a legtöbb helyen ebéd előtt el kell hozni a gyereket, de mivel mi dolgozunk, ezt nem tudjuk megoldani. Persze ha már egy ilyen szoros közösség tagja vagy, azt mondják, meg lehet beszélni, hogy más hazaviszi, aztán máskor te csinálsz vmit cserébe. Nem tudom, nekem ez a barátaimmal még oké lenne, de nehezen képezelem el, hogy 25*2 szülő mind olyan jó fej… de mondom, ez csak az én véleményem.

A Waldorf-pedagógia szerintem igazán gyerekközpontú, jó, hogy nem siettetik a dolgokat, pl. náluk nincs iskolaérettségi felmérés sem nagycsoportban.

Az általam ismert „waldorfos” emberek (nem egyet ismerek) viszont eléggé „elszálltak” az én mércémmel mérve, és nekem van egy szektás benyomásom is, de persze tudom, hogy ez nem igaz, mert az antropozófiai szemlélet inkább az iskolákban erős.

Szóval szerintem nagyon jó hely annak, akinek van pénze rá (anélkül, hogy dolgoznia kéne :), megteheti, hogy fél napot járjon csak a gyereke, van keresztény indíttatása, vagyis aki ilyen szellemiségű.

Az első válaszoló vagyok, és a másodikra reagálok. :)

Szerintem az nem feltétlenül igaz, hogy szenvedni fog a gyerek, ha „normál” iskolába jár waldorfos ovi után. Egyrészt a gyerekek nagyon rugalmasak, másrészt a sima iskolák közt is több van, ahol a teljesítményelvet a gyerekközpontúság váltja fel.

Óvodás korban azért egész mások a gyerekek igényei, itt még a játék a legfontosabb, én frászt kapok az ovis fejlesztgetésektől (holott, mint írtam, nem alternatív oviba járatom a gyereket), szerintem egy alternatív óvoda jót tesz, mert nem stresszelik 6-7 éves kora előtt is a srácokat. (Persze lehet erre azt modani, hogy fel kell készíteni a gyereket az életre, de bőven felkészül az iskolás évei alatt.)

Az állítás megfordítottját érzem igaznak: aki waldorfos iskolába szeretné majd járatni a gyerekét, az mindenképpen adja ilyen óvodába is, mivel nagyon nagy a túljelentkezés és mindeképpen előny, ha onnan jön.