Elsősorban azokhoz az anyukákhoz szeretném a kérdést intézni, akinek gyerekük most jár óvodába, mit tartotok a legfontosabbnak az óvodai nevelésben és mi az ami megváltozott (vélemény) amióta kisfiad, kislányod oda jár?

Szerető, nyugodt környezet. Szerintem ez a legfontosabb. Sajnos manapság sokan azt hiszik, egy óvodának mindenféle külön foglalkozások felsorakoztatása a feladata... Döntse el mindenki, valóban kell-e ez a gyereknek, vagy csak szülői elvárás!

Az én kislányom ősztől jár oviba és imádja! Van egy fantasztikus óvónénije/egyelőre egyedül, mert nem jött összee a + státuszhoz a kellő létszám, ősszel nyílt az ovi/, aki mindent megtesz azért, hogy a kicsik biztonságban érezzék magukat az oviban, nagyopn-nagyon szereti őket. Mi változott? Amíg nem járt oviba a lányom, csak a szűk családdal hagytam egyedül, azaz apával és a tesókkal/4. gyerek, kamasz tesókkal/. Legtöbb időt velem volt. Kicsit tartottam is tőle, hogyan viseli az elválást.. És legnagyobb csodálatomra az én lánykám gond nélkül szokott be.. Szerintem épp azért, mert tudta, én nem fogom elhagyni.. Erősen kialakult az a bizonyos "kötődés".

előtte is sok verset, mondókát, mesét tudott, ismert. Azóta naponta újakkal áll elő. Egy rendkívül nyitott, barátkozó kisgyerekké vált.

Bár nekem még nem ovis a kicsi lány, de anyósom óvónő.

Náluk hetente van egy "táncos aerobik", ez nagyon jó szerintem, a gyerekek is élvezik (voltunk bent nyílt napon).

Én falun nőttem fel, ott mindenki ismert mindenkit, nagyon kedves volt mindenki a gyerekekkel, én ezt tartom nagyon fontosnak. Ha valaki mégis megengedett magának valamit (öcsémék szemét leragasztották cellukszal, mert nem voltak hajlandóak aludni), annak rövid távon új munka után kellett néznie.

Azt, hogy minden nap van foglalkozás, szerintem sok.

Bár ez nem a neveléshez tartozik konkrétan, de az is fontos, hogy ha kicsit később megyek a gyerekért (munka miatt), akkor ne ezt éreztessék velem, hogy felelőtlen, lelkiismeretlen szülő vagyok, akit nem érdekel a gyereke.