A kórházi kezelés alatt a ti gyerekeitek is megváltoztak? Milyen formában?

Enyém kétszer volt kórházban. 14 hósan először, akkor ott voltam vele egy szobában. Viszont egyszer elvitték tőlem, vért vettek, és nem lehettem vele. Ez úgy megviselte, hogy több mint 3 hónap kellett, hogy éjszaka ne sírjon fel. Első hónapban minden nap többször kelt, csak ölben volt el, nem lehetett letenni, és csak én kellettem, apa nem volt jó. Kikészültem, mire a második hónapban már inkább csak egyszer kelt éjjel, de akkor is cipelni kellett, aztán ritkultak a felkelések, és 4 hónap után aludta végig az éjszakát. Második alkalommal 2,5 éves volt, akkor nem lehettem bent vele, nappal folyamatosan volt vele valaki, én nem tudtam mert itthon voltam a 7 hós kistestvéreivel. Ők is kicsit betegek voltak, és még szopiztak, így csak egy-egy órára tudtam bemenni hozzá, amúgy apa volt vele általában, vagy a hugom. Nehéz volt vele nagyon ott bent, mert inkább csak rám hallgat, és én is nagyon szenvedtem. Ő is sokat aludt, éjjel sajnos nem lehetett vele senki. Egyik hajnalban addig hagyták üvölteni, míg eleredt az orra vére, na akkor megijedtek! Másnap saját felelősségre hazahoztam, már nem kapott gyógyszert, és nem is volt baja, csak kis hasmenés. Itthon akkor szerencsére nem volt gond az alvással, amúgy akkor már nem hagytam, és minden vizsgálatra elkísérte valaki, talán azért.

Mielőbbi gyógyulást a kicsidnek!