Törvényszerű a testvérféltékenység kb 2 év korkülönbségnél?

az én lényom 2,5éves volt amikor a tesó született.mi is sokat beszélgattünk róla,és angyon várta hogy megszülessen. az első hónapba nem is volt gond,és azt hittem én olyan szerencsés vagyok hogy ezt megúsztam,de aztán mégiscsak voltak gondok. sokat hisztizett,direkt rosszalkodott,hogy ráfigyeljünk,és többet sírt a megszokottnál. éjszaka megint többszőr felébredt. Szóval: volt egy nehéz félévünk.

Nem lehet előre tudni,hogy hogy fog a tesóra reagálni.Valamilyen szinten megviselik az ilyen kicsiket,hogy az anyán már ketten osztoznak,és hogy sokat fogsz a babával foglalkozni. Hiszen az első hetek nem szólnak másról,minthogy:szoptatsz/etetsz,pelenkázol,altatsz.

Ugyanolyan a kisfiam, mint a tied. 2 éves volt ő is a hugi születésénél. Amíg a huga nem mozgott, nem is volt gond, majd utána 6hó és 1 év között ütős volt!!!!!

Teljesen kifordult magából a fiam.

De mostmár jobb, már együtt jászanak.

Szóval kb fél év volt elviselhetetlen.

13hós lesz a lányom és imádják egymást. Nincs vita, veszekedés, együtt játszanak. Remélem így marad.

Egy ismerősünk két ugyanilyen idős gyereke folyton őrjöng, ütik-verik-harapják egymást.

Náluk sajnos ez a helyzet. 1év és 3 évesek

Nem az.

Nálunk pont két év van kettőjük között, és a nagyobbik a fiú nem volt féltékeny. Vagy ha igen, is csak minimálisan, annyi normális. Mikor a kicsit etettem, sokszor olyankor Ő is odabújt hozzám, ami néha kényelmetlen volt, de megértettem. Sokszor bement mellé a kiságyba engedtem, mert láttam, hogy csak befekszik mellé óvatosan és szopikázott mellette.

Lehet, hogy utánozni fogja, hagyd, nem tart örökké. Ne erőltessétek, hogy szeretgesse, hagyjátok a maga módján hozzászokni. Nem kell eltolni se a kicsitől, az nem szokott jóra vezetni.

Nálunk nagyon könnyen ment, és én nem tudtam, hogy milyen lesz, mert ő nem nagyon foglalkozott azzal, hgy a pocimban van, nem az a puszilózós fajta, a kutyákkal is többet foglalkozott, mint egy másik kisbabával, mégis minden rendben volt.

Nyugalom !

Én azt hittem,nálunk nem lesz.

Lányom 2,5 éves volt mikor a kicsi született.

Tudni kell,hogy a lányom a világon a leggondoskodóbb,legtündéribb jógyerek (volt), aki ha látta hogy beteg vagyok hozta a zsebkendőt, stb...

Amikor a tesó megfogant, az első pillanatoktól kezdve készítettük fel az érkezésére, napi szinten, így a terhesség felétől már a boltban is mindenből a tesónak is akart venni dolgokat, tényleg napi téma volt.

Várta nagyon a születését is. Arra is felkészítettük,hogy a baba nem olyan lesz mint az ő babái, hanem lehet hogy sírni fog, és nekem majd sokat kell vele foglalkozni stb... Szóval mindenre készítettük, őszintén!!

Én voltam a világ legboldogabb kismamája, hogy ilyen jó testvérek lesznek, és ennyire szuper lesz minden.

Az is volt egy hónapig kb.

Aztán szépen lassan elkezdett a lányomon kijönni a feszültség, amit szerencséra nem a testvérén vezetett le (eddig),mert szerimntem éppen abból adódóan,hoyg ő ilyen nagyon nagyon kedves gyermek sosem bántaná a testvérét, inkább ő készül ki idegileg, és velünk lett picit ellenségesebb. De ez is ilyen periodikusan jón ki belőle, van hogy egy napig angyal,másnap meg nem lehet ráismerni. Hisztis, csapkod, kezet is emelt már ránk, pedig mi sosem tettünk ilyet. LÁtszik,hoyg felőrli őt hoyg isztoznia kel a szülein és nagyszülein a testvérével.

Mimndenzt úgy,hogy kifejezetten ügyelünk arra hoyg legyenek olyan programok ahol csak vele vagyunk, vagy külön-külön én vagy a párom viszi el, vagy olyan is volt mrá hogy anyura bíztuk a kicsit egy-két órára és együtt hárman mentünk.

És mégis, a bajok most kezdődnek. Szerintem valamilyen formában minden gyerekből kijön ez. Pedig tényleg,a lányom egy jóindulatú, kedves, gondoskodó gyerkőc, akivel lehet(ett) beszélni, mindig mindent meg tudtunk beszélni.

Már azt várom,hoyg a kicsi tudjon legalább kúszni-mászni,hoyg lehessen vele játszani. Bár akkor meg lehet hogy épp abból lesznek a konfliktusok. Meglátjuk.

7:00!

én a 2.válaszoló vagyok: velünk szószerint ez volt ami nálatok! az első hónapba minden oké,aztán váratlanul kikelt magából,vagy volt olyan hogy ok nélkül üvöltve sírt.ekkor nagyon megijedtem,elkezdtem kérdezni,hogy:fáj valamid? megijedtél valamitől? amikor már mindent végig kérdeztem ami szóba jöhet,akkor megkérdeztem,hogy: az a baj,hogy a tesóval foglalkozom.?-és ekkor egy halk igent mondott! innentől igyekeztem még többet foglalkozni az ő lelkivilágával is. és félév után lett minden sokkal jobb.és amióta tud mászni,a bútorok mellett jönni menni-már együtt is szoktak "játszani". persze,azért konfliktus igy is előfordul,mert most meg elveszi a pici a nagy játékát-és ebből van a cirkusz.. :-))

és néha azért még megkérdezi,hogy: ugye engem is szeretsz anya? de ezenkívül nem féltékenykedik.

Óvatosnak kell lenni szerintem nem túlömleszteni a gyereket a kistesóval. Minden nap valamit mondani neki amit gondoljuk megért, (de két évesen valljuk be mennyi az esélye, hogy úgy fogja fel a dolgokat mint mi,) az sok.

MIre megjön a baba akkor leesik neki, hogy a baba miatt volt ez a sok duma, és ez eddig részben volt érthető csak, mostmár itt is van és marad is minden nap ez a kis baba, akiről eddig is állandóan beszéltek, ez innen csak rosszabb lehet.

Azt se felejtsük el, hogy ha jön kistesó, ha nem, 2-3 éves korban elő szokott jönni a hisztikorszak, amit nem kell egyből a kicsire fogni.

Lényeg, hogy ne erőltessétek a kicsit, hagyjátok a saját ütemében, és foglalkozzatok egyénileg a nagyobbikkal is, ha csak egyikőtök is.