Mennyire viselte meg kisgyermeked a kórházi kezelés?

volt, penicillin allergia miatt (befulladt), 2 hétig tartott a kivizsgálás, majdnem 3 éves volt.

Nem volt semmi különös.elmagyaráztuk neki miről van szó, elmondtuk meddig fog tartani (tépkedte a naptárat) barátokat szerzett, játszott, nem változott semmit,csak büszke volt rá, hogy ő már volt kórházban,míg a testvérei, barátai csak születéskor

Igen. Szerintem is a gyerkőcök jobban bírják, mint a szülők. Talán mert ők még nem értik mi történik, és főleg ha ott van anya (vagy apa) akkor minden rendben.

A fiammal először 13 hónaposan voltunk kórházban kruppal, majd belázasodott, meg alig evett így infúziót is kapott. Észre sem vette az akko még csak kapaszkodással járó fiam, hogy egy csővel viszem utána az infúzió tartó állványt. Jól elvolt.

Egy évvel később megint bekerültünk, akkor is kruppal, azonban előtte már influenzás volt, így hol felment a láza, akkor nyűgös volt, és apa kell, de amint lement a lázcsillapítótól, úgy rohangált meg dumált, mint akinek semmi baja. Ekkor a párom volt bent vele, mert én beteg voltam és a kistesót is várjuk. Minket azért viselt meg nagyon, mert tudtuk, hogy a kruppos gyereknek nyitott ablak kéne, párásító, max 19 fok a szobában. Ehhez képest zárt ablakok voltak, volt vagy 28 fok, levegőtlenség, és túdőgyuszis és hányós nagyfiúkkal volt egy szobában. Hazatértünk után mondanom sem kell, ő is tüdőgyulladást kapott. Szóval igen. A szülőket sokkal jobban megviseli, mint a piciket. (persze, csak ha ott lehet vele lenni, bár én tuti, hogy nem hagytam volna ott, ha a párom nem lehetett volna bent vele)

8 hónaposan voltunk először kórházban, mert annyira elhatalmasodott az atópiás dermatitisze. Nyár volt, de egy viszonylag hűvös kórteremben voltunk, kijárhattunk az udvarra, semmit észre sem vett belőle szerintem, max. annyit, hogy apa hazament este.

Másodjára nem régen voltunk kórházban, 2 éves 3 hónapos korában, herpesz fertőzéssel, ami kívül-belül hólyagokat okozott, fájdalmai voltak, nem tudott enni és inni sem, magas láza volt 11 napig, infúzión volt 5 napig, intravénásan kapta az antibiotikumot 5* egy nap, nem jöhettünk ki közel 2 hétig a kórteremből, amiben egy 80*2 méteres hely volt a két ágy között. Én rosszabbul viseltem, mint ő. Annyiban változott, hogy anyásabb lett. Február elején jöttünk ki a kórházból, kb. 1 hónap kellett, hogy újra merjen rendesen enni (félt, hogy fájni fog), és ugyanennyi idő kellett kb. mire el tudta viselni, ha nem lát, akár csak 10 percig is.

Ja, és pozitív hozadéka, hogy a kórházban kezdett el beszélni, nemcsak azt a rengeteg hangot és néhány szót használja, mint addig.

Nekünk nagyon gyilkos volt. Egy hétig feküdtünk bent,a lányom két éves volt. 5 napig nem ment le a láza,tüszős mandulagyulladása volt.

Borzasztó volt.Bunkó nővérkék,két anyukának egy szék,ne ülj az ágyra,az infúziós cső megtört,kicsúszott,napi hűtőfürdő,enni nem evett egy hétig,inni nem akart,mert fájt,hangos nővérek,ordító gyerekek....ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ Még aludni sem tudott,csak félórákat,aztán hármat sírt.

Nagyon gáz volt.

És nagyon durván büntetett hetekig...Mondjuk meg is értettem. Hiszti,sírás,szófogadatlanság. Nem volt jó.