2 éves kislányom viselkedésével mi lehet a probléma?

"Sajnos vannak éjszakai sírások több gyereknél, nálunk is a családban."

A nagyobb fiútestvér kb olyan 3,5 éves korától kezdte a pavorozást,alvajárást,lehet ,hogy előbb is,de mi akkor jöttünk rá,hogy valami nem stimmel vele ,mert már egyértelmű volt,hogy szélsőséges amit éjszakánként művel,voltunk vele,neurológusnál,gyermekpszichiáternél,

gyermekpszichológusnál ,kiderült,hogy figyelemzavaros,éretlen az idegrendszere.

Mára 6 éves korára már alig jelentkezik a pavor,havonta kb 1 X .

A kislány egyértelműen magánál van,nem pavornak tűnik a dolog,tisztán kiabál,hogy anyucika,apucika gyere,amint magamra veszem már azonnal meg is nyugszik,aztán amint ismét visszateszem a kiságyba újra magán kívűl pánikolva,megrémülten ordít.

Megfogadtuk a férjemmel,hogy a kislány altatását nem rontjuk úgy el mint a fiunkét,aki még 5 évesen is miden éjszaka átjött aludni hozzánk és este órákig kell altatgatni,mire végül elaludna,idáig nem is volt gond a kislányunkkal,mert szépen magától aludt alig tettem be a kiságyba máris szépen pihent,tudomásul vette,hogy most aludni fog,sőt sokszor ébredéskor már úgy kellett ránézni,mert nem jelezte semmivel,hogy már ébren van,csak csendben nézelődött a félhomályban.

Tanácstalan vagyok,hogy ha sír és már kivettem az ágyából,próbáltam megnyugtatni ,akkor vegyük e őt is magunk közé mint annak idején a bátyust is,kaptunk is eleget az ismerősöktől,hogy jól elrontottuk.

Nem értem azt sem,hogy ha együtt van a a család a nappaliban,akkor miért akar folyton rámfeküdni,miért nem akar inkább játszani,próbálom terelgetni,hogy gyere nézzük meg a játékokat,de amint leteszem magamról a földre azonnal könyörögve sír,hogy vegyem újra magamra,majd rámfekszik hozza a takaróját és az ujjacskáját szopja,ebben a pózban remekül érzi magát,nem álmos ezsében sincs aludni,de mégis így akar lenni.