Szerintetek az óvónő ködösít?

Szerintem ne foglalkozz ezzel, minden kezdet nehéz. Valószínű sokat sírt a fiad, de az ovónők nem akarták mondani, mert tudják, hogy a szülők nagyon aggódnak ilyenkor. Tudja úgy a szülő, hogy kicsit sírt (gondolják).

Az én lányom is ma volt először nélkülem oviba, amikor érte mentem csak annyit mondtak, hogy minden rendben volt vele, és csak most a végén pityergett. Erre amikor kihozták hozzám teljesen kisírt volt a szeme, mint aki legalább egy órája sírt. Volt bent egy anyuka is, aki elmesélte, hogy nemcsak a végén sírt, hanem előtte is. És közben a lányom is azt mondta utána, hogy minden jó volt és az ovonéni is aranyos.

Persze én is sajnálom, de igyekszem tudomásul venni, hogy ez természetes ilyenkor, és az ovonők csak azt szeretnék hogy mi is megőrizzük a magabiztosságunkat a gyerekkel szemben. Ha azt mondták volna, hogy: anyuka, a gyerek egész végig üvöltött, akkor lehet hogy te sem örömmel válsz meg tőle másnap, hanem görcs lesz a gyomrodba, és ezt a gyerek is érezni fogja, így még rosszabb lesz.

Ha a fiad azt mondta hogy rendes az ovónéni, akkor nem is kellene annyira aggódni.

Mire lepötyögtem, egy értelmes édesanya màr le is írta a lényeget.

...és mi az, h "ködősìt"? Hazudozik, mellébeszél, valótlant állít, megtéveszt? Már a feltételezés is sértő! Ők szakemberek, meg tudják àllapítani, h az első napokban mi jelenthet problèmàt, illetve mi az ami mèg elfogadható a gyermek magatartàsàban.

Óvónő is vagyok és anya is. Nem, nem tudnak az óvónők sem feltétlenül kezelni (mindig jól kezelni) minden helyzetet.

tudjuk jól, hogy gyakran mi magunk, anyák sem tudjuk jól kezelni a helyzetet az egyszem, kétszem gyerekünkkel.

Aztán bekerül egy 25 fős közösségbe, ahol mindenki vadidegen, felnőttek, gyerekek, a környezet, a szokások, és nincs ott anya se.....és elvárjuk, hogy az óvónő az első perctől "kezelje a helyzetet", azaz mindent tökéletesen meg tudjon oldani, azt is, amit néha nekünk itthon sem sikerül (neki 25 gyerek közt azt, amit nekünk itthon eggyel, kettővel nem megy).

Igen, ilyenkor szokott jönni, hogy de hát azért óvónő, akkor menjen el utcaseprőnek....igen, ezt a legegyszerűbb.

Bizonyára próbálták megnyugtatni a kisfiadat, több-kevesebb sikerrel. Biztosan nem hagyták az első perctől kezdve órákig üvölteni, próbálták nyugtatni, vígasztalni.....csak közben még ott volt sok más kisgyerek is, akikkel szintén kellett foglalkozni, akik esetleg ugyanúgy sírtak, mert az első napjaikat töltötték az otthontól távol, és akiknek az anyukája most szintén indíthat egy kérdést, hogy sírni hagyták a gyerekét.

Ha a kisfiad azt mesélte, hogy kedves az óvónő, ez óriási dolog, kapaszkodjatok ebbe a kis cérnaszálba, és alapozzátok erre a tapasztalatra a beszokatás időszakát. Kicsit játszik a kedves óvónénikkel, aztán jössz érte. Érezze, hoyg te is kedvesnek tartod az óvónénijét, mert ha érzi rajtad, hogy fenntartásokkal indítasz (biztos direkt hazudnak, becsapnak téged, alkalmatlanok a munkára a pályára, mert nem tudták 5 perc alatt a három napja ovis kisfiadat megnyugtatni...), akkor elbizonytalanítod a gyereket is.

Egyébként az, hogy egy szintén óvodás (még ha nagycsoportos és értelmes, okos gyerek is) azt mondja, hogy végig sírt az udvaron a kisfiad, azért azt sem kell feltétlenül szentírásnak venni. Nyilván voltak hullámok....sírt, aztán kicsit megnyugodott, aztán megint előtört, aztán megnyugodott......egyszerűen képtelen vagyok elhinni, hogy másfél órán át üvöltött magából kikelve úgy, hogy rá se néztek....és ennek ellenére azt mondta otthon, hogy kedves az óvónéni.

Anyás beszoktatás már sehol sincs?

Az én fiam 5 éve került egy csepeli önkormányzati óvodába, és bő két hétig ott üldögéltem vele. Első két nap bent a szoba sarkában, később már csak a zsibongóban, ahova néha kijött "puszit adni". A második héten hagytam ott, nem egész napra, hanem mikor az udvarra mentek, közöltem vele, hogy most elmegyek vásárolni, és mire bejönnek ebédelni, itt leszek. És így, tényleg fokozatosan jutottunk el addig, hogy egész nap bent maradjon.

Tudom, hogy sok szülő dolgozik, és nem engedheti meg magának ezt a luxust, de egyáltalán szokás még ez?