Ha rengeteg pénzetek lenne, szóba jönne a gyereketeknek az otthon oktatás?

Nem.

Mindenki megbolondulna, ha 0-24-ig együtt lennénk, ráadásul én messze nem vagyok olyan felkészült minden témában, hogy be merném vállalni.

Egy csomó maradandó élménytől fosztanám meg a gyereket. Ld. Fásy Zsülike, aki már nyiladozó értelemmel, kamaszként többször is nyilatkozta, hogy nagyon sajnálja hogy a 'karrierje' érdekében magántanuló lett.

Soha eszembe nem jutna ilyesmi, pedig megtehetnénk hogy magántanárt fogadjunk. Ovodába is államiba jár, suliba is olyanba fog, ami semmi extra.

Nem is tudom miért lenne jó ez a gyereknek? Szerintem egy teljesen más gyerek, és később felnőtt lenne belőle mint az átlag, és ezt nem szeretném.

Semmiképp. Egyrészt a gyereknek kell a társaság, a rendszeresség meg ahhoz, hogy később megszokja, reggel bemegyek valahová és dolgozom.

A másik ok pedig az, hogy nem vagyok tanár, most még csak-csak ellenőrzöm a leckéjét az alsós gyerekeknek, de már egy felsős gyereknek nem tudnám megfelelően oktatni a kémiát, földrajzot, stb.

Nem. Szerintem ez kitolás lenne vele/velük szemben később. Muszáj megszokniuk egyfajta fegyelmet, rendszert, rendet, ami otthon biztos, hogy nem működne ugyanúgy. Az iskola nagyon fontos szocializációs tér, nem fosztanám meg őket ettől, még akkor sem, ha ez néha nem kellemes.

Barátságok kialakulása szempontjából sem mindegy, hogy egy fakultatív programon találkozik más gyerekekkel, vagy egy olyan helyen, ahova mindegyiküknek be KELL járnia, és napi szinten vannak együtt.

Normál esetben soha.

A gyereknek a megfelelő szocializáció érdekében szüksége van a társaságra, konfliktusokra stb.